2017. szeptember 26., kedd

A Google a barátunk

Azt tudtam, hogy a Google a barátunk, hiszen nagy segítség amikor információkra vadászunk, de hogy ennyire figyelmes is , azt nem tudtam.  Ma ez a kép fogadott amikor korán bejelentkeztem.


Kedves tőle. 

2017. szeptember 18., hétfő

Olaszországi utazás -tanácsok első kézből tapasztalat alapján

Olaszországba menni egyet jelent az örömömmel  és a feltöltődéssel. Aki csak teheti próbálja ki.

Persze manapság, amikor oly sok kíváncsi turista lepi a "csizma" különböző tájait nem könnyű felhőtlen perceket átélni. A sorban állások és a hömpölygő tömeg talán elriaszt sokakat, de egy kis odafigyeléssel és szervezéssel könnyíthetünk e problémán.

Tanácsom: 
  • Ha lehet ne főszezonban menjünk, mert bizony néha kitehetnék a megtelt táblát akár Velence, akár Róma vagy más központi helyek utcáira is. Tavasszal és kora ősszel, a mediterrán időjárás áldásos hatása segítségével nagyon kellemes időtöltésben lehet részünk. 
  • A kora reggeli órák csodálatosak tudnak lenni egy ébredező városban. Ilyenkor turistatársaink jó része még alszik és mi tanúi lehetünk az ott lakók normális életvitelének, szokásainak. S ráadásul fényképezni is könnyebb. 
  • Délután nekünk is érdemes sziesztáznunk akár egy parkban, akár a szálláson, de jó tudni, hogy a legtöbb üzlet ilyenkor bezár és ügyeket nem fogunk tudni intézni. Ráadásul a boltok jó részénél ki sincs írva, hogy mikor fog kinyitni. Talán 3-kor. Vagy esetleg fél4-kor. De lehet, hogy 5h lesz belőle. Senki sem tudja megmondani. Ha persze kinyit egyáltalán és a tulaj nem dönt aznap úgy, hogy inkább a kupadöntőt nézi a tévében, minthogy szolgáltasson.

  • Ha gépkocsival érkezünk, akkor érdemes olyan szállást keresnünk, ahol van privát parkoló, mert ez sok kellemetlenségtől menthet meg bennünket.
  • Ne higgyünk mindig a GPS-nek, mert olyan utcákra is bevisz bennünket, ami éppenséggel sétáló utca, vagy csak helyiek mehetnek be, vagy csak bizonyos időszakokban, stb....
  • A parkolásnál legyünk körültekintőek, mert nagyon nem egyszerű. Van ahol csak 1-2 órát szabad állni. Van, ahol védve a helyi lakosokat - nagyon helyesen- csak ők parkolhatnak, külön engedéllyel. Van ahol lehet parkolni, de az automata maximum csak 2 órára ad jegyet és nincs mobil parkolásra lehetőség. S nagy szerencsére néha találni olyat is, ahol több órányi időre is kifizethetjük az ott tartózkodást. Csak aztán ne felejtsünk el időben visszaérni! 
  • Illetve néhol vannak Garázs feliratú belső udvarok, ahol a turista legnagyobb megrökönyödésére elkérik a kulcsot és ők parkolják le az autót. S csak a végén kapjuk vissza. Elsőre kicsit meredeknek tűnik, de nem volt vele problémánk, nem tűnt el semmink. Sajnos itt a díj kb. a duplája mint az utcai parkolóknak. Viszont ha tiltott zónába hajtottunk véletlenül, akkor egy ilyen beállással megúszhatjuk a büntetést, hiszen ők rendszám alapján lejelentik az autót, és kifizetik az adót is rá. 

De legyen bármilyen is az időjárás, legyen bármekkora is a tömeg és kerülj bármilyen nehéz forgalmi helyzetbe, élvezd azt a pár napot amit ott tölthetsz és lesd el a helyiektől, hogy élni jó és  érdemes!

Jó utat és jó kikapcsolódást!

Barátsággal,
Mária

2016. december 22., csütörtök

Gesztenyetorta

Régóta sütöm ezt a süteményt és bevált recept lett belőle. Közkincsé teszem, hátha másnak is hasznos lehet.

A piskóta tésztáját Mártitól tanultam, a tejes alapot Édesanyámtól, a tejes "trükköt" Witz Évikétől. Szóval így nemzedékek összeadtuk valahogy. S most én is továbbörökítem. Szóval,

Ez egy adag, de én rögtön dupláját szoktam sütni, mert az is hamar elfogy.


  • Sütünk egy piskótát:
    • 3 tojás 
    • 20 dkg cukor
    • 1 dl tej
    • 1 dl olaj vagy kókuszzsír
    • 1/2 cs sütüpor vagy szódabikarbóna
    • 20 dkg liszt
 Felverjük a tojások fehérjéjét a cukor felével  és félretesszük. Felverjük a sárgáját a maradék cukorral, s ha szép fényes és habos, hozzákeverjük a tejet, majd az olajat. Ezt is jó habosra keverjük és szép lassan adagolva mehet bele a liszt, amibe beletettük a sütőport vagy a szódabikarbónát.
  Legvégül adagonként a felvert tojásfehérje megy bele. Ezt a műveletet már nem robotgéppel, hanem óvatosan, - hogy ne törjön össze- egy fakanállal végezzük. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük és mehet az előmelegített forró sütőbe. Én légkeveréssel 160 fokon szoktam sütni. Ha megbarnult és a tűpróba is úgy mutatja, akkor vegyük ki és pihentessük amíg kihűl. Csak utána vágjuk 2-3 lapra.

  • Készítünk egy tejes alapot:
 A hideg tejbe tegyük bele a lisztet.  Majd feltesszük a tűzre és forrásig folyamatos keverés mellett összefőzzük az alapot. Fontos, hogy folyamatosan kevergessük, mert könnyel letapad és odaég. Akkor kezdhetjük elölről. Ne ijedjünk meg, közben be is fog csomósodni, de ha a kevergetés közben szétnyomkodjuk a csomókat, illetve magától a főzéstől is, ahogy kezd összeállni egy sűrű masszává a csomók szépen eltűnnek. Vegyük le a tűzről, tegyünk bele a cukrot és jól olvasszuk meg benne, majd hagyjuk kihűlni.

    • fél l tej
    • 3 púpozott kanál liszt
    • 10 dkg cukor

  • Összeállítjuk a krémet:
Keverjük a vajat és a cukrot jó habosra, majd 4-5 adagban keverjük hozzá a gesztenyekrémet és a rumaromát és ezekkel is jól dolgozzuk össze. Vegyük elő a kihűlt tejes krémet és tegyünk bele 2 kanálnyit a vajas-gesztenyés krémből.Ezt keverjük össze, majd ezt a krémet kanalanként adagoljuk a vajas-gesztenyéshez, amíg mind el nem fogy. Ekkor kapunk egy homogén krémet, amivel megtöltjük a a piskótát.
  • 25 dkg vaj (régóta nem használok margarint, és érezhető a különbség)
  • 10 dkg cukor
  • 2 cs gesztenyemassza
  • rumaroma (ízlés szerint)

Trükk:

Vegyük elő az első piskótalapot és locsoljuk meg forralt hideg tejjel. Ez puhítja a tésztát és ettől nem lesz száraz amikor esszük. Pár kanálnyi kell rá, hogy mindenhova jusson egy kevés. Nagyon eláztatni sem kell, mert akkor szétesik az egész. S azért forralt tejjel, mert az biztosan eláll pár napig és nem fogja tönkretenni a tortánkat. Sajnos hiába pasztőrözött a tej, ha szállítás közben nem jól kezelték, akkor itt is megsavanyodhat, ami nagyon nemkívánatos. Igaz ez főleg a nyári időszakra. S így járunk el minden lappal. mielőtt rákenjük a krémet, meglocsoljuk tejjel.


Remélem érthetően írtam le, ha van kérdésed, tedd fel nyugodtan.

Jó sütögetést!













2015. november 26., csütörtök

Modern hős feketében.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy hősök csak régen léteztek, amikor a csatában fegyverrel védték a hazát, vagy az ellenséges vonalak mögött titokban végrehajtottak valami nemes feladatot. 

A történelemre úgy tekintünk mint a régmúlt kronológiai eseményeire, amit be kellett magolni az iskolában. Volt köztünk aki szerette - jómagam is -, volt aki utálta, de valahogy az érettségin mindenki átment belőle és kész. Ezzel letudva.

Hősök és nem hősök, hősi és hőstelen időszakok együtt kerültek a feledésbe. Időnként nagyobb ünnepekkor beszélnek róluk ilyen-olyan pártpolitikai meggyűződésből és még az az érdekes eset is elő szokott fordulni, hogy ugyan az a személy vagy ugyan az az esemény teljesen másképp fest innen vagy onnan tálalva. Ezt már megszoktuk és már oda sem figyelünk.

Pedig a a mi mindennapjaink, amit mi életünk során átélünk ugyan úgy bekerül majd a magyar történelem nagykönyvébe és jó pár év múlva majd újabb nebulók fogják biflázni, hogy mi is volt a Kádár-korszak, vagy a Rendszerváltozás. Hogy lettünk piacgazdaság és miként kezdtünk újra falakat emelni kis hazánk köré.

Én hősnek tekintem azokat is, akik a mai zavaros és érték-vesztett idők ellenére maximálisan teszik a dolgukat. Például jó szülőként felnevelik gyermekeiket, vagy merészen kiállnak az igazság mellett, még akkor is, amikor saját környezetük is óvja ettől.

Nekem most ilyen modern hős Sándor Mária, akinek nagyon drukkolok és féltem is.
Minden tiszteletem az Övé és társaié, akik végre ki mertek állni az egészségügyért. 
Annak ellenére, hogy senki nem kérte erre őket.
SŐT!


2015. szeptember 29., kedd

Aratás

Nap mint nap járom a vidéket és látom, hogy szépen haladnak a gazdák az őszi betakarítással. Már csak néhány termék van lábon, a többi már pihen a helyén. 
Családi elbeszélésből és olvasmányokból, régi képekről tudjuk, hogy az aratás valamikor a legnehezebb mezőgazdasági munka volt. A falu apraja nagyja részt vett benne. Sok hagyomány kötődik hozzá.
De ez már a múlt. Most azt látni, hogy hatalmas területeket két-három géppel aratnak. Megy a kombájn és mellette a teherautó. A legtöbb okos-ügyes gép már a bálát is megcsinálja, vagy külön gyűjti a szárat. Sőt, akár este is lehet dolgozni. Pár helyen a sötétedés után is láttam gépeket aratni. Egyszerűen felkapcsolják a fényszórót és kész.
Persze nincs ezzel semmi baj. Fejlődni kell. Csak kár, hogy ez a világ eltűnt. Nem a sok és fárasztó munkát sajnálom mert, azért nem kár. Jól jön a gépek segítsége itt is.Csak a hangulat,a szokások, a hagyomány elveszését fájlalom. 



A Netfolk oldalán kellemes kis összefoglalót leltek a témával kapcsolatban:
http://netfolk.blog.hu/2013/07/08/az_aratashoz_kapcsolodo_szokasok



2015. április 6., hétfő

Éled a kert.

Idén sajnos nem készült kép  krókuszokról, pedig igen szépek voltak. De szerencsére van miben gyönyörködni most is.


Mandulafa virágzás


Sajnos az ő nevét nem tudom. 


Itt valahogy nem akar megerősödni a kék jácint, de nekem így is szép.



A csalán több helyen is felütötte a fejét. Kár, hogy nem szeretem a teáját, pedig nagyon egészséges. És még bio permetezére is használható.


Készül már kifelé a pünkösdi rózsa is.

A levendulának ez volt az első tele kint, elég jól átvészelte.


Még csak gyengécskék a nefelejcsek, de lesz még ebből hatalmas bokor is. Leszedni nem érdemes, mert vázában nem virít csak nagyon rövid ideig.

A minden kertben megtalálható nárcisz kedves kis virág és tényleg a tavasz jelképe.


Kék ibolyával tele van a kert, de ez a különleges, árvácskára hasonlító ibolya csak 1-2 helyen van. Csuda szép.


Egy kis társulás.


Összesen ez a 4 szál fehér jácint van, de remélem szépen elszaporodnak majd.


Levelesedik már a citromfű is, hamarosan lehet majd friss teát inni belőle.

A végére egy virág nevű fiatal leány csodás énekével búcsúzom

Kacsó Hanga Borbála

másik gyönyörűség


kép forrása

2015. április 5., vasárnap

Tavasz a fennsíkon II.


A védett fennsíkon védettek a növények is. 








Tavasz a fennsíkon

Ez az április tényleg nagyon bolondos, vagy esik az eső, a hó, vagy süt a nap. Pár napja jártam Egerben és az úton, majd ott is kaptam a nyakamba viharos szelet, hóesést, havas esőt, esőt, szikrázó napsütésben záport, szivárványt és néha kedves kis napsütést.

Szóval igazán változatos nap volt, nem panaszkodhatom.

A mai séta a fennsíkon már jóval kellemesebb volt. Szélben volt részünk bővel, de mivel jól felöltöztünk, ez nem jelentett gondot. Na de lássuk a képeket.


A levendula még nem sokat mutat magából, de csak ki kell várni az idejét!




Szép felhőkben nem volt hiány.

A pacsirták hozták szokásos formájukat és egymással versengve mondták a magukét:
Mezei pacsirta

közelebbről


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mezei_pacsirta













"Határbeli szobra Diósdnak nincs. (A község teljes területe belterület.) Azonban közvetlen a területhatár mellett északi irányban, a Diótörő út és Viharvédő utca találkozásánál látható a Szent Család-szobor, amelyet a diósdi őslakosság előszeretettel látogatott, sőt ápolt. Megkapóan szép a műtárgy mindhárom alakja. Említést érdemel a talapzatán látható véset is.
A szobor keletkezésének története egy később leírt szájhagyomány szerint a következő. Az 1850-es évek közepén történt, hogy az akkor még meglehetősen cserjés, bokros területen egy házaspár hazafelé tartott, amikor rablók közeledtek feléjük. A házaspárnak sikerült a sűrű bozótban megmenekülnie. Sértetlenül hazaértek. Hálából emeltették megmenekülésük helyére a szobrot. Állítólag valamelyik pince laza mészkövéből faragta ki ismeretlen alkotója. Felállíttatott 1852 évben."

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Az_en_diosdom/pages/007_szakralis_es_vilagi.htm





2015. március 25., szerda

Végre itt a tavasz

Bár nem mondhatjuk, hogy nagy tél áll mögöttünk, mert ebben a szezonban sem kellett túl sok havat ellapátolni, de azért mindig nagy öröm, hogy a kopárság és hideg napok után végre rügyeznek a fák, sőt fent a fennsíkon a mandulafa már vagy két hete virágzik is.

A madarak is pár hete felélénkültek és egyfolytában mondják a magukét. Az etetőhöz vissza-vissza járnak, de már nem olyan mohók, hiszen találnak táplálékot máshol is.

Szegény öreg cseresznyefát is rendre kopogtatja egy harkály. Hihetetlen, hogy ez a kis madár, milyen erővel tud belevájni a fa "húsába". Közben körbe pillantgat, félénken nézelődik, utána megint nekilát a csapdosásnak, vésésnek. Sikerült is egy komoly lyukat fúrnia. Lehet, hogy fészkelőhelynek készítette? Jaj, de jó lenne!! De hogy tudta ilyen simára és kerekre? Egy csőrrel?




Ma végre láttam vörösbegyet is. Ő mindig magányosan érkezik és ritkán. Vagy legalább is keveset látni. Bezzeg a verebek jönnek ezerrel napjában többször is.  Nagy zajt és ricsajt csinálnak, veszekednek. De nem baj, ők is összeszedik a bogarakat, tehát hasznosak.

Ugyan jócskán pocsékolnak, ezért ma nem is tettem az etetőbe magot, legyenek kedvesek felszedegetni valamennyit a szétszórtakból is.


Mindenütt azt olvasom, hogy a madarak szeretik az almát, de megint hiába tettem ki, hozzá sem nyúltak. Bár gondolom a mag az csábítóbb.
Járnak persze cinkék, galambok, szarkák és szajkók is az etetőkhöz és nagy ritkán látok seregélyt is.



Tegnap vettem újabb adag cinkegolyókat is. Májusi fagyokig szoktam etetni őket. Cserébe klassz madárdal van állandóan körülöttünk. S mi ezt cseppet sem bánjuk.


Ha madáréneket szeretnél hallani hallgasd/nézd meg ezt a videót: