2011. szeptember 30., péntek

Misi mókus, avagy környezetszennyezés, ahogy én csinálom


A környezetszennyezésről sokan úgy hiszik, hogy az mások cselekedeteinek a terméke. A sok gyár, a sok autó, a sok ember. Mintha a környezetszennyezés valami megfoghatatlan távoli massza lenne és foglal el egyre nagyobb teret mindenütt. A nápolyiak szemétháborúja nem a mi gondunk, a tengereken-óceánokon sodródó olajfoltok, nem a mi gondunk, a pusztító hurrikánok, nem a mi gondunk. Nálunk csak a szomszéd szemetel, a szomszéd nem gyűjti szelektíven a hulladékot és a szomszéd az, aki nyakra főre használja az autóját, mert nem tud 2 métert sem megtenni nélküle.
A valóság pedig az, hogy a fogyasztói társadalom észrevétlenül is ránevelte a társadalmat a pazarlásra és az önzésre.A gazdaság motorja a fogyasztás, de talán ez már túlzás. Itt Európában, ahol 62 esztendeje nem volt nagy háború, oly mértékben elkényelmesedtek az emberek, mint azok a mókusok, akiket Misi mókus talált jólétben a terülj-terülj asztalkám körül. Bár jól éltek, de fára mászni már képtelenek voltak ha jött a baj. Márpedig a baj mindig jön, mert olyan a természete. Még hívni sem kell.
Nálunk rendszeresen szemetelnek az utcában, a szelektív kukák körül mindig szerteszét vannak dobálva oda nem illő dolgok (gondolják majd csak lesz vele valami), a Tétényi-fensíkra - bár védett övezet- simán felviszik a sittet, a betont, az autóalkatrészeket, sőt komplett autóroncsot, persze fém részek nélkül, stb.. Hosszasan lehetne sorolni, hiszen a példa nem egyedüli.
Imádom, amikor valaki kimegy pl. Ausztriába / Németországba és agyba főbe dicséri az ottani rendezett állapotokat, de itthon minden lelkiismeretfurdalás nélkül szennyezi a környezetét. S legtöbbször észre sem veszi, hogy mit csinál. Azt hiszem egy hosszabb bejegyzésben külön fogok azzal a kérdéskörrel foglalkozni, miként tudunk mi magunk is értelmesen "zöldek" lenni a mindennapokban. Hátha egy kis ötletelés másokat is környezettudatos viselkedésre sarkall.

Persze most éppen vizet prédikálok és benzint iszom, hiszen orvoslátogatóként és is hozzájárulok a szmoghoz és a zsúfolt utakhoz. Persze rögtön lehet mondani, hogy nem tehetek mást, ez a munkám, de ez igazából csak a lelkiismeretfurdalás enyhítésére tett kósza kísérletek egyike. 
Ma Kaposváron voltam, de sajnos a városból most sem láttam semmit, mert dolgom végeztével már száguldoztam is vissza, mert sietni kellett egy másik helyszínre. Ebben a gyönyörű őszben olyan szép volt minden. A sok zöld fa és bokor,  a frissen szántott barna foltokkal szabdalt tarka domboldalak és a szikrázó napsütés. Az emberi lét kevés gyönyörű pillanatainak egyike. Jó lenne ezeket az állapotokat tartósítva befőttes üvegbe zárni és néha elővenni. Sajnos előttünk van több hónapnyi rossz idő és mi nem tehetünk semmit. Ki kell várnunk, míg megint ilyen fergetegesen szép napokban lehet részünk. Addig is néhány fotó, a mai szép napból. Ui: remélem Természet Anya teszi a dolgát, mint mindig és az én bűzömet is elintézi a többivel együtt. Ha ebben nem is, de talán másban, tudok neki segíteni. Remélem!?
 

2011. szeptember 29., csütörtök

Balatoni kiruccanás


Balatonalmádiban ma kezdődött egy konferencia, hová levittem néhány kolléganőt, akik Debrecenből igyekeztek áthidalni a földrajzi távolságot. Olyan jól elbeszélgettünk, hogy sikerült túlszaladnom a kihajtón, s mit volt mit tenni, kerültem egy keveset. Ebben a csodálatos időben ezt sem bántam, hiszen oly hangulatosak most a növények alkotta együttesek. Annak ellenére, hogy vagy egy hónapja nem esett eső, gyönyörű zöldben pompázik még a legtöbb fa.

Egy szusszanásnyi időre megálltunk Kenesén a löszfal feletti kilátóban, ahonnan csodás látvány tárult a szemünk elé.

2011. szeptember 28., szerda

Alap kenyerünk


Több mint három éve határoztam el, hogy saját magam készítek kenyeret, mert elegem lett a sokféle adalékból (pl. szójalecitin). Állítólag a mai lisztekből adalék nélkül nem lehet jó kenyeret sütni ipari méretekben. Nekem és oly sokaknak sikerül, igaz családi kiadásban.
Az Interneten sok jó oldal foglalkozik a kenyérsütéssel, pl,:




A lisztről:
 Amióta főzök - s ennek már 22 éve- mindig kevert lisztet használok mindenhez. 1kg rétes + 1kg sima liszt keverékét. Nekem ez eddig bejött.
Most páran elborzadnak majd attól ami következik. Fehér lisztek terén nem vagyok márka hű vásárló. Éppen azt veszem ami a legolcsóbb. Így az is előfordul, hogy a két fajta liszt nem ugyan abból a malomból való.  Persze én nem profi felhasználó vagyok, de nekem sikerül a kenyér a tészta vagy a piskóta is bármilyen lisztből. Ami fontos, hogy mennyi folyadékot adunk hozzá és mit. Itt tényleg fontos eltalálni a tészta állagát, de egy kis gyakorlattal ez azért megszerezhető. Ha lesz lehetőségem rá természetesen kipróbálok majd jobb liszteket is, de igazából nem tudom hol szerezzem be őket, és az internetes rendelés még nálam nem rutin.

Barna kenyérhez szintén keverem a liszteket 1:1 arányban teljes kiőrlésű rozsliszt / graham lisz.  Attól függ milyen sötét, tehát rozsos kenyeret akarok sütni, annyival több-kevesebb barna liszt keveréket adok hozzá.

Elnézést, de én nem szoktam méregetni -egyedül csak a folyadékot-, ezért kicsit nehéz lesz pontos paraméterekkel szolgálni. Remélem a fotók segíteni fognak.

Sok kísérletezgetés  után én az alábbi 2 kenyeret sütöm legtöbbször.

Fehér kenyér:

2 kefires pohár folyadék: ami lehet vegyesen: víz, savó, író, burgonya főtt leve, esetleg tej, de csak kevés
1 doboz kefir(175 gr)          
1 dkg vaj vagy 1 evőkanál olívaolaj
1/4 élesztő   nem használok száraz élesztőt, 
kb. 50-70 dkg  liszt-keverék   fehér liszt, illetve amennyit a folyadék felvesz
3 kis-méricske só, 
1 nagy-méricske cukor
kisebb kupacnyi reszelt sajt úgy vettem észre, hogy nagyon kellemesen lágyítja a kenyeret, van mikor a tetejére is teszek, nagyon szeretjük úgy is


Barna Kenyér:


2 kefires pohár folyadék: ami lehet vegyesen: víz, savó, író, burgonya főtt leve, esetleg tej, de csak kevés
1 doboz kefir(175 gr)          
1 dkg vaj vagy 1 evőkanál olívaolaj
1/4 élesztő   nem használok száraz élesztőt, 
kb. 50-60 dkg  fehér liszt-keverék
kb. 10-20 dkg  barna liszt-keverék
3 kis-méricske só, 
1 nagy-méricske cukor


magok  egy-két evőkanálnyi (len-, szezám-, tök-, napraforgómag)

Munkafázisok
  1. először a folyadék és a zsiradék kerül az üstbe
  2. jöhet a liszt
  3. egyik-másik végébe kerülnek a só és a cukor
  4. középre formázunk egy mélyedést és jöhet az élesztő
  5. dagasztás 20' + kelesztés 20' + dagasztás 20'
  6. mikor a vége felé a gép jelez, beletesszük a magokat, ha kell
  7. ha leállt, akkor kivesszük a keverőlapátokat
  8. már csak várunk, amíg a gép ügyesen megkeleszti és kisüti a finom, illatos, puha kenyerünket 
 A két sarokban a cukor és a só, középen az élesztő
 Kezdődik a dagasztás. Sajnos néha - főleg ha már sokat használtad a gépedet - előfordul, hogy az egyik lapát nem mozog, mert kissé kitágult vagy nem jól nyomtad rá, ilyenkor én egy fakanál nyelével, keverés közben lenyomom a kérdéses kart a tengelyén és akkor szépen mehet tovább. Egyébként a kétkarú gép szerintem azért hasznosabb, mert könnyebben és jobban meg tudja dagasztani a tésztát, illetve nagyobb kenyeret is lehet benne sütni.
Alakul a hadművelet, már kezd elválni az üst falától a tészta. 
E.Margittól tanultam, és én is úgy állítottam be a gépen (mert ilyen program nem volt), hogy  
dagasztás 20' + kelesztés 20' + dagasztás 20'
Tehát kétszer dagaszt, közte egy pihentetés.
A második dagasztás végén belekerültek a magocskák is, ahogy a gép is jelezte sípolással a vége felé.

Még jól megkeveri és leáll. Ekkor kell belőle kivenni a lapátokat. Jobb ha nem marad benne, mert akkor alig látszik a keverő tengelyek nyoma.

Most jön a kelesztés, ami egy óra.


Majd egy óra sütés után kész a kenyerünk. Én közepesre állítottam a színét, mert a sültebbnél nagyon kemény lesz a héja. S még valami fontos!

Végül is a gép tetején levő ablakocska nagyon hasznos lehet a kíváncsiskodó háziasszonynak, de igazából kár, hogy oda tették. Fölösleges funkció, mert a dagasztás során úgy is beletudunk nézni, ha felemeljük a fedelet, a kelesztés alatt pedig nincs mit kíváncsiskodnunk. Viszont ezen az ablakon nagyok sok hőt tud veszíteni a sütőtér s így sápadt-ka lesz a kenyerünk teteje. Ezért - a net-en olvastam - én is letakartam alufóliával az ablakot. Pontosabban több rétegben összehajtogattam és szétcsavaroztam a tetejét, majd az üveg alá fogattam és visszacsavartam
 Íme a végeredmény!

De ugyan ezt a tésztát megsüthetjük sütőben is és akkor ezt kapjuk.


Én sütőpapírral kibélelt fedeles jénaiban szoktam.
Itt most ez éppen egy fehér kenyér, de a készítés ugyan az. 


2011. szeptember 27., kedd

Autós trükk


Nem tartom magam paranoiásnak de autós ügyekben nagyon óvatos vagyok. Sajnos sokan pórul jártak már, mikor jóhiszeműen reagáltak bizonyos esetekben, vagy eleve nem feltételeztek olyan lehetőségeket, amelyek szinte tálcán kívánják az alkalmat a rosszhiszemű egyéneknek (magyarul tolvajoknak). 
  1. Amikor kiállok az autóval a kertből, mindig leállítom a motort, kiveszem a kulcsot és úgy megyek vissza becsukni a kaput. Télen ez nem egy praktikus megoldás, hiszen  indulás előtt némi motormelegítés sokat nyomhat a latba, de mégis így teszek, mert nem szeretném, ha valaki bepattanna és elhajtana az autóval és a táskámmal.
  2. Ha hazaérek, akkor ugyan ez, csak fordítva. Leparkolok, leállítom a motort, kieszem a kulcsot és megyek kinyitom a kaput, majd beállok. Macera, de még mindig ez a legjobb megoldás, ha egyedül vagyunk.
  3. Értéket sohasem hagyok az autóban, még nem látható helyen sem, hát még láthatón.
Miért írom mindezt? Azért mert kaptam egy ilyen témájú levelet, amit most okulástól ide másolok. Hátha valakinek segít a megelőzésben.  (Remélem nem városi legendáról van szó és valaki távolról figyeli, ki milyen szorgalmasan továbbítja.)
"A múlt héten a XXYY-ban parkoltam. Amikor kihajtottam, észrevettem egy papírt a hátsó szélvédőn. Láttam, hogy az egy benzin blokk volt. Szerencsémre egy barátom már mondta, hogy ne álljak meg (emiatt), mert hogy valaki várhatja,... hogy kiszálljak az autómból.
Figyeljünk a hátsó szélvédőre tapasztott papírokra! Gépjárműrablások új módszerével állunk szemben! Sétálsz a parkolóban, nyitod a kocsidat és beszállsz. Indítasz, rükvercbe teszed a kocsit. Amikor a visszapillantóban hátra nézel, a hátsó szélvédő közepén észreveszel egy papírcetlit. Megállsz, kiszállsz az autóból és ekkor bukkan fel a tolvaj a semmiből. Beszáll az autódba és elhajt. Nagy sebességgel, gyakorlatilag majdnem rajtad keresztül. ÉS találgassanak a hölgyek...Fogadni mernék, hogy a retiküljük/kézitáskájuk a kocsiban maradt. Így az autótolvajnak az autódon kívül már a címed, a pénzed és a kulcsaid is meg vannak! Házad és személyed nem titok többé! Nagyon jól szervezettek, már több autós járt így pórul! Amennyiben papírcetlit látsz a hátsó szélvédődre tapadva, zárd be az ajtókat, indíts és menj el onnan! A papírt majd később leszeded. Talán nem árt értesíteni erről a családot, barátaidat, különösen a hölgyeket! Egy retikülben sok fontos irat van. Biztos nem akarod, hogy mindez rossz kezekbe kerüljön!"

2011. szeptember 26., hétfő

"Szép mint mindig énnekem"


Gyönyörű ez a szeptember és úgy néz ki pár napot még ilyen marad az idő. A sok szomjazás ellenére a fák nagy része még tartja magát és sokféle zöldben mutatja szebbik felét nekünk. A szarkák napok óta itt cserregnek a kertben és olyan lármát csapnak, hogy még a szomszédban üvöltő kisfiún is túl tesznek. Kár, hogy nem vagyok időjóslásban és népi bölcsességekben járatos, mert lehet, hogy van rá magyarázat.De végül is nem számít miért is, a lényeg, hogy itt vannak és élnek velünk együtt. Ma egy kórházi szép belső parkon mentem keresztül és élveztem ennek a gyönyörű napsütésnek utolsó sugarait, s megpróbáltam függetleníteni magam a zavaró körülményektől. 
    1. Volt aki a nagy meleg miatt bosszankodott    - pár hét múlva milyen jól jönne majd egy kicsi belőle
    2. Volt aki cigarettázott  - és sajnos szinte el sem lehet a füstfelhők elöl menekülni, pedig az égi pamacsokat szívesebben nézegetem füst mentesen
    3. Volt aki lehorgasztott fejjel észre sem vette mind ezt  - persze lehet, hogy beteg volt, vagy egyéb gond nyomasztotta  - kár, mert a Föld még próbál nekünk kedvet csinálni, ha hagyjuk

 Itthon is volt meglepetés, mert a folyton-érő málna nemrég kezdte újból a gyümölcsnevelést, így megint befalhatunk egy tál finom málnácskát. Hmmm... 
Ez biztos bónusz ajándék, mert jók voltunk.



Petőfi szépséges verse többféle módon:


Ferenczi György és a Rackajam 

Figura Ede

 

2011. szeptember 25., vasárnap

Fizetve


Ma ez a kedves történet érkezett a virtuális postaládámba. Nem tudom ki írta, de nagyon jó. Köszönet érte!
Egy este amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt: - a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft - a szobám rendberakásáért: 1000 Ft - mert elmentem tejért: 100 Ft - mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft - mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft - mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft Összesen: 4800 Ft . 
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta: - mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft - az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft - a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft - könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft - mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft - minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft - az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft. Összesen: 0 Ft Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. 
A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.
Minden gyermeknek a Földön azt kívánom, hogy a számlájára azt írhassa: Fizetve!

Lesz Noé bárkája az űrben is?


Tegnap egy megható videót láttam a közösségi portálon. Egy cica próbálta "újraéleszteni" halott társát. Vagy 4 percen keresztül dögönyözte, ébresztgette és őrizte. Nagyon megható volt látni, amint segíteni próbál. Nagyon sok hasonló felvétel van a net-en, ahol különböző állatok próbálnak segíteni halott társaiknak. Vagy például olyan kutyák, akik halott gazdijuk mellöl nem hajlandóak elmenni, akár a temetőben is a sírjuk mellett őrködnek.
Egyszer volt egy borzalmas élményem Érden. Utaztam éppen Székesfehérvárra, amikor a felső állomásra érve megláttam egy elütött kutyát a sínek között. Egy vonat a hátsó lábait találta el és szegény ott feküdt, nem tudott elmenni, de deréktól felfelé nem volt semmi baja. Az mellső lábaira támaszkodva szomorúan nézelődött és a szemével segítséget kért. Olyan szívszorító látvány  volt, hogy azt el sem tudom mondani. De ami megdöbbentő volt: kb. 50 ember tartózkodott a közelben és senki nem csinált semmit. Csak nézték a kutyát, vagy úgy tettek, mintha ők észre sem vették volna mi történik. Teljesen ledöbbentem és olyan mérges lettem, hogy elmondani nem tudom. Volt ott egy brigád is akik a sínek mellett csináltak valamit, a kutyától 8 méterre. Éppen lapátoltak mikor oda értem. Kérdeztem, mi történt, ők elmondták az esetet és ennyi. Kérdeztem hívtak állatorvost? Mondták minek, úgy sem tud segíteni rajta, annyira roncsolódott a hátsó lába. Kértem vegyük ki a sínek közül, mert ott nem maradhat!!!!!!!!!!!  Először nem akartak megmozdulni, mert féltek a kutyától, aki teljesen békés állat volt. Egy gyönyörű világos barna nagytestű kutya, a fajtáját nem tudom megmondani, de nagyon szép volt. Végre rábeszéltem őket, hogy talicskával menjünk oda és lapáttal betesszük szegényt, hogy legalább ne a sínek között lelje halálát. Elindultunk, de akkor pont sípolt a vonat, ami kanyarban érkezik az állomásra és nem láthatott bennünket. Nem tudtunk mit tenni már. Becsuktam a szemem és bőgtem és szégyelltem magam.
Az emberek nagy része nem hogy egy kutyán, de még egymáson sem hajlandók segíteni. Sőt saját magukon sem! Pedig ez egy alapvető emberi tulajdonság lenne, ha másért nem, hát önös érdekből. De nem. Azt hiszem napjainkban egyre inkább ez a jellemzőbb.
Az állatoktól lenne mit tanulnunk. Földi életünk során millió állat adta akár az életét is, csak hogy segíteni tudjon az EMBERen, pedig hatványozottan nem érdemeljük meg. Mégis újra és újra bizalmat szavaznak nekünk de közülünk sokan méltatlannak bizonyulnak erre a szeretetre. 
Ha az emberiségnek egyszer költözni kell a Földről (persze, ha megéli azt), vajon hány állatot visz majd magával? Megépíti a modern "bárkát" vagy csak magával fog foglalkozni és szintetikus élelemre áll át?

2011. szeptember 24., szombat

Segíts, hogy segíthessünk!

Egyesületünk nevében köszönjük a sok szép ajándékot, amellyel akciónkat segítettétek. Jövő héten át lesznek adva a megfelelő helyre, s bízunk benne a rászorulók jól tudják majd használni az értékes dolgokat.
Ha valaki csatlakozni akar még ehhez a nemes kezdeményezéshez, amelyet - itt hirdettünk meg - az 30-ig megteheti. Október elsején lesznek az ajándékok átadva.

Nagy László (1925–1978)

 

Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
õ küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetõk helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

2011. szeptember 22., csütörtök

Szoprán hangok kavalkádja 1.


Hogy énekelni jó, azt már sokszor írtam, s remélem sokan gyakorolják is. Teljesen mindegy, hogy profi vagy amatőr az ember, az éneklés mindenkinek örömet szerez. Jó esetben a hallgatóságnak is. Én magam szoprán hanggal rendelkezem, de az amúgy sem erős hangom sajnos a kórusban éneklés elmúltával tovább gyengült, de nem nagyon érdekel. Imádok énekelni, ez a lényeg. A zenében az a legcsodálatosabb, hogy akkor is hat, ha jókedvünk van és akkor is, ha nem. Sőt, akkor a leginkább. Ha nekem pocsék kedvem van - ami egyre csak rosszabb és rosszabb, a végén már úgy tűnik nincs kiút és teljes a káosz - meghallgatok egy zenét, majd még többet és megtörténik a katarzis, rosszkedv és diszharmónia elszáll és marad a jó kedv és a nyugalom. Ez bármilyen zenével működik, amit szeret az ember. Ízlésekkel nem lehet vitatkozni. Van akinek bejön a mulatós zene, vagy a Mizu, an aki másban leli örömét. Mindegy csak jó zene legyen.

Én mostanában népzenét és világzenét hallgatok a legszívesebben illetve nagy felfedezés nekem - mire jó az internet - az ázsiai és keleti zene. Ezekből párat feltettem már korábban.
Persze az örök kedvenc és az etalon a komolyzene. Imádtam operába járni, anno két bérletem is volt  - Operaház  és Erkel Színház - s teljesen elvarázsolt a színpadi történet és a csodálatos emberi hang élő kísérettel alátámasztva.
Most nagy szopránokat idézek meg, remélem nem csak saját örömemre.

Technikai okokból mostanában már nem a videót illesztem be a blogba, mert nagyon lelassítja a keresést, hanem a  linket másolom be. Így talán a kisebb gépkapacitással rendelkezők is könnyebben tudják pörgetni az oldalakat.

La Traviata 

 Puccini "Vissi d'arte" (Tosca) 

Kiri te Kanawa

"Laudate Dominum" Mozart

Cecilia Bartoli

Pie Jesu

Sarah Brightman 

Számomra ő egy kevésbé szimpatikus jelenség, de ezt a dalt gyönyörűen énekli.

 Pie Jesu

Rost Andrea

Verdi - Rigoletto - Gilda áriája 

Lehoczky Éva

Méltatlanul kevés információ van fenn róla a net-en. Szerintem gyönyörűen énekli ezt az áriát.

Mozart: A varázsfuvola - Az Éj királynőjének bosszúáriája

 

 kép helye!

2011. szeptember 21., szerda

Te fizetnél?

Nem is olyan régen nagy média érdeklődés közepette Budapesten kihelyeztek két ásványvizes automatát a város különböző pontjaira. A hűtött vízért mindössze 50 Ft-t kellett fizetni annak aki akart. De nem volt kötelező.  A befolyt összeg a Csodalámpa alapítvány munkáját segíti. Most egy beteg kislány kívánságát tudják teljesíteni s mini játszóteret kap a kertjükbe, hioszen nem járhat közösségbe és neki ez volt a nagy álma.
Az automatákat a Sopron Bank költségén állították fel, aki az akció zárásaként az összegyűlt összeg kétszeresét adományozta az alapítványnak. Nagyon nemes és szép dolog, s PR-nak sem utolsó. A Bank és az Alapítvány is nagy figyelmet kapott ezekben a napokban és még fizetni sem kellett érte. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen mindenki jól járt.
Ami viszont szomorú, hogy a "vásárlók" több mint fele (60% felett) egyáltalán nem fizetett a vízért. Még 50 forintot sem. Gyakorlatilag két zsömle áráért nem voltak becsületesek. Valóban nem volt kötelező a fizetés, s ha valaki akart, akár többet is bedobhatott, de honfitársaink szép számban gondolták úgy, nekik ingyen kell a víz. Nem is értem, mi játszódhatott le e fejükben és vajon körbe néztek-e. Vagy csak nyugisan elvették a vizet, mert úgy gondolták csak a "hülyék" fizetnek olyasmiért, amiért nem kötelező. Erről azok az autósok jutnak eszembe, akik simán leelőzik a busz sávban a sorban  várakozókat, mert ők úgy gondolják  különbek azoknál , akik birka módjára kivárják a sorukat.
Véleményem szerint, aki kis dolgokban hazudik, mismásol, variál, az komolyabb ügyekben  még inkább ezt teszi. 
Na de vissza az automatához: Hazánkban még szerencsére vannak olyan települések, ahol a becsületkassza jól működik. A ház elé kitett portékáért a vevő  otthagyja a megfelelő összeget és nem próbál meg eltűnni mint a kámfor. A becsületességet nem lehet jogszabályilag  kikényszeríteni az emberekből, hanem annak éjjel-nappal, tavasztól-őszig működnie kell mindenkinek a lelkében. Nem azért kell bedobni az 50 Ft-t, mert kötelező, hanem azért, mert ingyen semmi nincs, ráadásul  becsületességünkkel egy nemes célt szolgálunk.
Ha bárki azt gondolja, hogy vele nem fordulhat elő olyan élethelyzet, hogy mások segítségére szorul, az nagyon téved. 

2011. szeptember 20., kedd

Székelyföldi panorámaképek


Minden kedves látogatónak ajánlom szíves figyelmébe az alábbi csodálatos lehetőséget.



Ha jártál már ott, akkor azért, ha nem voltál még akkor azért.
(Tudod, "sapka")

Nagyon szép és igényes munka, s a képek nézegetése közben szépséges muzsikát vagy éppen az erdő kis lakóinak életzajait hallhatjuk.

2011. szeptember 19., hétfő

Orchideák, sárga orchideák


Még sohasem volt orchideám, de most van. Lehet engem irigyelni két okból is:
1, gyönyörű sárga színű, narancssárga beütésekkel
2, hálából kaptam, bár nem számítottam rá


Olyan jó hinni a barátságban, az összetartozásban, az egymás segítésének létezésében. Én ma erről jelet kaptam. Mert legfontosabb dolog az életben, hogy emberi kapcsolataink szeretteinkkel és a világgal harmonikus és kiegyensúlyozott legyen.
A többi már jön magától. (Vagy nem?)

Hallgassunk itt egy jó kis idevágó muzsikát és gyönyörködjünk bennük.

2011. szeptember 18., vasárnap

Széchenyi Lánchíd - Te is szereted?


A Lánchíd a kedvesebb hidam, mert monumentális, de mégis emberléptékű, s persze gyönyörű. Tegnap is volt egy riport a legendáival kapcsolatban a Kossuth Rádióban. Talán érdemes meghallgatni itt. Sajnos a graffiti ezt sem kíméli és bizony sok gondot okoz a fenntartóknak és méltatlan látvány számunkra és a turistáknak is.

Ezen az oldalon van egy kis képes összefoglaló  a híd születéséről, pusztulásáról és újjáépítéséről. Érdemes elolvasni. S persze ki ne látta volna a Hídember filmet. Nekem az a legkedvesebb jelenetem benne, amikor temetik. Az özvegye döbbenten nézi, milyen sokan eljöttek, s mindenki csendben áll és térdet hajt az érkező halottnak, majd felülről fényképezve látszik amint a tömeg utat enged a koporsónak, majd bezárul mögötte. Közben csodálatos zene szól. 
Mi utánunk vajon milyen lenyomat marad a világban? Ha marad.



Ilyen egy külföldi szemével. Úgy tűnik neki is tetszett.

2011. szeptember 17., szombat

Segíts, hogy segíthessünk!

Adománygyűjtés

Egyesületük újból adománygyűjtésbe kezdett. Ha vannak megunt dolgaid, amit sajnálsz kidobni, készítsd össze és segíts vele olyan embereken, akiknek kevés lehetőség és nagyon nehéz sors jutott. A csomagok Nógrád megyébe, egy nagyon szegény községbe kerülnek majd.  Az alábbi  dokumentumból többet is megtudhatsz.
 kép helye itt.


Tegyünk Együtt Egymásért  Közhasznú Egyesület
 Do  Together  For   Each   Other   Public   Foundation
 Fondation   Agir  Ensemble  les  Uns pour  les  Autres


Felhívás


Tisztelt  potenciális ADAKOZÓ!


Egyesületünk a nevének megfelelően újból akciót indít. Nógrád megye kifejezetten szerényen élő településének lakói számára. Az adományokat közvetlenül juttatjuk el a településre, ahol ezekre mind magukat romának valló, mind magyar és más nemzetiségű nehezen élő emberek várják ezeket.
Mindenki tudja, itt az iskolai beiratkozás, az ősz és a tél, a gyerekek éhesek, öltöztetni, tanítatni kell őket. A falu nagy része munkanélküli, mindenki dolgozni akar, ebben is próbálunk segíteni. Nem adományokból-munkából szeretnének élni. Amíg ezt sikerül elérniük nem lesz rövid idő, addig minden segítség szükséges.

Bárki, aki adakozik, eljöhet velünk az adományok átadására, a jelzett faluba, részben meggyőződhet arról, hogy adománya célba ér, és arról, hogy ezek az emberek önhibájukon kívül tartanak ott ahol.

Adományozóinkkal közölni fogjuk a célfalu nevét, az ottani kapcsolatot.
Adomány lehet: ruhanemű, élelmiszer, könyv, játék bármi, ami egy családban szükséges, beleértve a pénzadomány is.

Kérem Önöket Egyesületünk személyi és helyi szűkös kapacitása miatt, adományaikat kizárólag szeptember 29.30. délután 18 óra és 20 óra között jutassák el hozzánk. 

Október 1-ére megszervezzük a szállítást.



Időpont egyeztetés:

Email cím: Magdolna @t-online. hu vagy a levélpapíron megadott elérhetőségen
Telefon: 062024047049

Számlaszám:  MKB. Bank Zrt.   10300002-10526499-49020012
WEB:teeke.fontos.hu                                                           Tel:+36-20-2404749
E-MAIL: teeke.egyesulet@gmail.com                                   Fax:+36-23-430353

2011. szeptember 16., péntek

Hattyúdal


Tegnap néhány régi és újabb magyar filmre bukkantam egy bolt polcain. Ott virítottak a többi silány, igénytelen vacak között. Ráadásul nagyon olcsón (499). Ma a Tamburást vettük elő. Bár nem régiben ment a TV-ben is, újra szívesen nézi az ember, hiszen rengeteg csodálatos színész játszik benne és oly szívfájdító részek vannak benn. Mindenki nagyon jó benne, de persze Páger Antal jutalomjátéka is egyben.

Következzen itt egy szakavatott írás:

Hattyúdal

Tamburás, az öreg csavargó egy épülő lakótelep szomszédságában vert tanyát.
Lepusztult kalyibáját "Villa Negrának" hívja, és ide gyűjti a megszorult fiatalokat. Lopásból, alkalmi munkából tartják fenn magukat, máról holnapra élnek.

A fiatalok azonban többre vágynak. Van, aki visszaül az iskolapadba, a többiek pedig dolgozni kezdenek. Más, jobb életet akarnak élni, így Tamburás egyedül marad. A keserédes történetet azóta is népszerű filmslágerekkel tették még vonzóbbá az alkotók.


Az első rész itt megnézhető, illetve a videómegosztón folytatódik

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény ha szépszerén bezörget itt,
E csöndes házban oltalmat talál...

De jött egyszer egy vastag ürge,
Luxus autón elterülve,
Alkudott a házra pénzt kínált
Nálunk ragadt a pénze, ámult mit kap cserébe
Ápolta a doktorja három héten át.

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál
Vagánylegény ha szépszerén bezörget itt
E csöndes házban oltalmat talál.

Rám akadt egy bunda télen,
Gyantás lettem a vidéken,
Jött a hekus ám kilestem őt,
Szóltam bunda tűnj el, nyomban, semmi bűnjel,
Ártatlanul állhattam vallatóm elé.

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény, ha szépszerén bezörget itt,
E csöndes házban oltalmat talál.

Szép az élet, víg az élet, ámde én csak addig éljek,
Míg a Villa Villa Negra áll.
Szép lány jöjj el egyszer, nálunk fölmelegszel, s
Meglátod, még az álmod, egyre vissza jár.

A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény ha szépszerén bezörget itt
E csöndes házban oltalmat talál.






A stáb:

Rendező: Keleti Márton
Forgatókönyvíró: Dobozi Imre
Zeneszerző: Ránki György
Operatőr: Pásztor István
Díszlettervező: Zeichán Béla
Vágó: Boronkay Sándor


A legjobb magyar színészek szerepeltek a filmben:

Páger Antal (Tamburás)
Várkonyi Zoltán (doktor)
Szirtes Ádám (Dárdás Rezső)
Sztankay István (Kálnai József)
Kiss Manyi (Banyikné)
Bodrogi Gyula (Tarnai Béla)
Béres Ilona (Ili)
Pécsi Ildikó (Mara)
Kállai Ferenc (nyomozó)
Gobbi Hilda (eladónő)
Peti Sándor (Ili apja)
Avar István (Pali)
Rajz János
Rátonyi Róbert
Szendrő József
Kibédi Ervin
Koncz Gábor
Mády Szabó Gábor
Siménfalvy Sándor


Hirsch Tibor írása a filmről