Tegnap egy megható videót láttam a közösségi portálon. Egy cica próbálta "újraéleszteni" halott társát. Vagy 4 percen keresztül dögönyözte, ébresztgette és őrizte. Nagyon megható volt látni, amint segíteni próbál. Nagyon sok hasonló felvétel van a net-en, ahol különböző állatok próbálnak segíteni halott társaiknak. Vagy például olyan kutyák, akik halott gazdijuk mellöl nem hajlandóak elmenni, akár a temetőben is a sírjuk mellett őrködnek.
Egyszer volt egy borzalmas élményem Érden. Utaztam éppen Székesfehérvárra, amikor a felső állomásra érve megláttam egy elütött kutyát a sínek között. Egy vonat a hátsó lábait találta el és szegény ott feküdt, nem tudott elmenni, de deréktól felfelé nem volt semmi baja. Az mellső lábaira támaszkodva szomorúan nézelődött és a szemével segítséget kért. Olyan szívszorító látvány volt, hogy azt el sem tudom mondani. De ami megdöbbentő volt: kb. 50 ember tartózkodott a közelben és senki nem csinált semmit. Csak nézték a kutyát, vagy úgy tettek, mintha ők észre sem vették volna mi történik. Teljesen ledöbbentem és olyan mérges lettem, hogy elmondani nem tudom. Volt ott egy brigád is akik a sínek mellett csináltak valamit, a kutyától 8 méterre. Éppen lapátoltak mikor oda értem. Kérdeztem, mi történt, ők elmondták az esetet és ennyi. Kérdeztem hívtak állatorvost? Mondták minek, úgy sem tud segíteni rajta, annyira roncsolódott a hátsó lába. Kértem vegyük ki a sínek közül, mert ott nem maradhat!!!!!!!!!!! Először nem akartak megmozdulni, mert féltek a kutyától, aki teljesen békés állat volt. Egy gyönyörű világos barna nagytestű kutya, a fajtáját nem tudom megmondani, de nagyon szép volt. Végre rábeszéltem őket, hogy talicskával menjünk oda és lapáttal betesszük szegényt, hogy legalább ne a sínek között lelje halálát. Elindultunk, de akkor pont sípolt a vonat, ami kanyarban érkezik az állomásra és nem láthatott bennünket. Nem tudtunk mit tenni már. Becsuktam a szemem és bőgtem és szégyelltem magam.
Az emberek nagy része nem hogy egy kutyán, de még egymáson sem hajlandók segíteni. Sőt saját magukon sem! Pedig ez egy alapvető emberi tulajdonság lenne, ha másért nem, hát önös érdekből. De nem. Azt hiszem napjainkban egyre inkább ez a jellemzőbb.
Az állatoktól lenne mit tanulnunk. Földi életünk során millió állat adta akár az életét is, csak hogy segíteni tudjon az EMBERen, pedig hatványozottan nem érdemeljük meg. Mégis újra és újra bizalmat szavaznak nekünk de közülünk sokan méltatlannak bizonyulnak erre a szeretetre.
Ha az emberiségnek egyszer költözni kell a Földről (persze, ha megéli azt), vajon hány állatot visz majd magával? Megépíti a modern "bárkát" vagy csak magával fog foglalkozni és szintetikus élelemre áll át?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése