2011. november 14., hétfő

Rákóczifalva és Martfű

Kissé megkésve, de végre eljutottunk édesapámmal  e két -számomra oly kedves-  helyiségbe. Meglátogattuk az élő és holt rokonokat, a kedves helyeket. Rákóczifalván édesanyám rokonsága él/élt, s 6-12 éves koromig én is ott cseperedtem. Nagyon meghatározó volt számomra ez a 6 év, mert bár életem nagy részét városon töltöttem, mégis sok vidéki vonás van bennem, illetve szeretem a földet és az azzal kapcsolatos tevékenységeket. Akkoriban  a gyerekek sokat segítettek a szülőknek a ház körüli munkákban, de ezt mindenki normálisnak tartotta és nem járt érte jutalom. 

Főleg nem pénz. Mint ahogy mostanában láttam egy riportban. Ha a három apróság gereblyézett, öntözött, gyomot szedett, akkor kaptak érte fizetséget. Kis kezüket tartva Anya beleszámolta a 100 forintosokat. Elborzadva láttam, ahogy - az egyébként celeb -  szülők, mire "tanítják" csemetéiket. De ez egy másik történet, majd egyszer ennek a témának is nekiveselkedek.



Szóval mi gyerekek, nagyon jól éreztük magunkat falun, mert ugyan sokat kellett gyalogolni az iskoláig, ahol még olajos padló volt a terem aljzata és "pottyantós" WC állt a gyerekhad rendelkezésére, de útközben is jókat lehetett játszani és beszélgetni. 

A kertben fel lehetett mászni a cseresznyefára, ahová magunkkal vittük a jó darab házi zsíros kenyeret és a frissen szedett gyümölccsel együtt rendesen belakmároztunk belőle.

Az utcán jókat lehetett a többiekkel tollasozni, hiszen akkoriban alig volt autó az egész faluban, nem, hogy a Bartók Béla úton.

Nyáron kerékpáros furgonjával fagylaltos  bácsi járta az utcákat, s nála ugyan sem pisztácia sem egyéb különlegesség nem volt kapható, de 50 fillérét lehetett venni egy gombóc fagyit.
(Szent ég? A ma kapható 160-200 Ft/gombóc ár az hány százalék infláció?)

Rákóczifalván  sok látnivaló van, közülük egy újat emelnék ki, ez a Macimúzeum. A múzeumban a 2000 db szebbnél szebb Maci mellett gyönyörű régi bútorok és élő állatok is megtekinthetők. Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt kellemes időtöltés.



Martfűt is nagyon szeretjük, mert sok családi szál köt bennünket oda is. Sajnos kedves unokatesómmal nem tudtunk találkozni, mert ő épp Sopronban volt ezen a napon, de majd valamikor bepótoljuk. Sokat szépült a város és új dolgok is épültek. Legjobban a Termál Fürdő és Szálloda tetszik, de van két új áruház is.



A Tisza cipőgyár már elköltözött innen, de legalább van. Kedves Nagynéném ledolgozott a gyárban vagy 40-50 évet. Ez volt az élete. A gyár területén ma több kisebb üzem működik, amiről ITT olvashattok.
A növényipari olajfeldolgozás is átalakult,  amiről a fenti linken szintén találtok infókat. Sőt van sörgyártás is.


Gyermekkoromban mi is nagyon szerettük a Tisza cipőt, mert bőrből készült (belül is), kényelmes volt és szétnyűhetetlen. Persze ezek ma már nem szempontok a cipőgyártásban.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése