2011. december 31., szombat

BUÉK


Minden kedves barátomnak-ellenségemnek, 
ismerősömnek és az ismeretleneknek, 
jóknak és rosszaknak, 
családosoknak és család nélkülieknek, 
honosaknak és hontalanoknak 
kívánok
  erőben, egészségben gazdag
Boldogabb Új Esztendőt! 


Adjon Isten minden jót - Muzsikás Együttes 

 Adjon Isten mind jobbat, mind jobbat,
Ne csak mindig a rosszat, a rosszat.
Mitől félünk, mentsen meg, mentsen meg,
Amit várunk, legyen meg, legyen meg.

Adjon Isten minden jót, minden jót,

Jobb időt, mint tavaly volt, tavaly volt,
Sok örömet e házba, e házba,
Boldogságot hazánkba, hazánkba.

Nagy László, Sebő Ferenc - Adjon az Isten 

 Adjon az Isten szerencsét,
Szerelmet, forró kemencét,
Üres vékámba gabonát,
Árva kezembe parolát,
Lámpámba lángot, ne kelljen
Korán az ágyra hevernem!
Kérdésre választ ő küldjön,
Hogy hitem széjjel ne dűljön!

Adjon az Isten fényeket,

Temetők helyett életet!
Nekem a kérés nagy szégyen,
Adjon úgyis, ha nem kérem!

 

 

2011. december 27., kedd

Akarom! És TE?

Tegnap beszélgettem pár szót egy kedves idős hölggyel, akiről tudom, hogy a karja nemrégiben eltört és egyéb nyavalyák is kínozzák szegényt. Mindehhez jóval elmúlt 70 éves, közel a 80-hoz jár.

Mikor megkérdeztem, hogy van? Nem kezdett el panaszkodni, hogy itt meg ott, így meg úgy fáj, hasogat és egyébként is, hanem konok elszántsággal azt mondta AKAROM.

Először hirtelen ne értettem mit akar olyan nagyon, de hamar leesett a tantusz. Viszont ami a legszebb elkezdte szavalni Ady gyönyörű sorait. Mélyen átérezve, hogy neki már nincs sok hátra, hogy beérjen az értől az óceánig, de ő ELHATÁROZTA, hogy ezt a kevés időt úgy akarja eltölteni itt e gyönyörű világban, hogy AKAR élni és AKARJA magát jól érezni. Mindentől függetlenül.

Mi fiatalabbak nyugodtan vegyünk példát ezekről az idős emberekről, akik háborút, nélkülözést, forradalmat, megtorlást és sok más nehéz időket átéltek. Újra építettek egy országot és a következő nemzedékeket segítették segítik ma is.

Mi mennyire akarunk élni?
Mennyit teszünk a boldogságunkért?
Mennyit teszünk az országért?

Vagy sodródunk?
Hagyjuk, hogy ilyen-olyan színekben a fejünk felett döntsenek?
Csak a magunk hasznát keressük?

Mit hagyunk az utókorra magunk után. Káoszt vagy rendet?
Biztonságot vagy létbizonytalanságot?
Azt hiszem néha nem ártana tovább látni az orrunknál.
Segítségül hívom Adyt és Latinovitsot.

Az Értől az Oceánig

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.
S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Óceánba.


Latinovits Zoltán a magyarságról



2011. december 26., hétfő

Családi ebéd

Ezen a napon sokan útra kelnek, hogy nagy családjuk körében ünnepeljenek a szeretet jegyében.  Mi is útra keltünk és ünnepeltünk. 90%-ban jól sikerült, ami egy karácsonyi összejöveteltől nem is rossz arány. 

Van olyan ismerősöm, akinek nagyon rosszul sikerült. Remélem legtöbbünknek viszont pozitívat mutat a mérleg nyelve. Egy mondás jut eszembe, amit egy személyről hallottam, de végül is egy eseményre is igaz lehet.

95 százalékban csak pozitívat tudok mondani Róla, 
csak az a baj, hogy a maradék 5 százalék elrontja mind a 95-t.

Boldog és meleg hangulatú családi összejöveteleket kívánok mindenkinek!

Milyen lehet most az utcán vagy hajléktalanszállón ébredőknek?  Szörnyű!

 

BERTÓK LÁSZLÓ-BOLDOGSÁG DAL
Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!




2011. december 25., vasárnap

Olvasni jó!

Nincs is annál jobb, mint szenteste másnapján arra kelni, hogy szikrázóan süt a nap és ott a tudat, hogy máris elővehetem az este kapott új könyvet. Végre vége a sütés-főzésnek, a nagy előkészületeknek, végre élvezhetjük a karácsony igazi hangulatát. Bevackolódni egy sarokba illatozó teás bögrék mellé, oda húzni a friss beigliket és fellapozni az új könyvet, amelyet kedves szerzőnk jegyez.
Egy pillanat műve és máris egy másik helyen és időben vagyok, új  emberekkel és helyszínekkel ismerkedem és várom a folytatást. Már azon a pár oldalon is -amit sikerül gyorsan elolvasni - annyi minden történik, hogy történészek tömege egész jól megélne belőlük. A XX. század elején járunk egy eldugott kis településen, aminek gyönyörű neve van. A falu ura egy báró, akinek őse Olaszországból származik. Hőse - eddig- egy egyszerű parasztember és családja. Na, ki találja ki mit olvasok?

De sajnos nem lehet ott ülni egész nap, hiszen vár a nagy családi ünnepség, de majd este megint "magaméváteszem" ezt a piros fedeles csodát, amelyet óriás plakátokról már megszemléltem, de nem tudtam, hogy ily hamar kezembe foghatom. Szóval este folytatás következik, addig is hajrá magyar anyák!

2011. december 24., szombat

Ady Endre: Karácsony



Békességes szép ünnepet kívánok Mindenkinek!

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.


Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.


Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…


Forrás: Összes versei, Bp., 1967

2011. december 21., szerda

Az első hó és a hajléktalan

Szép kövér pettyekben esik a hó, bár úgy tűnik nem marad meg sajnos. El fog olvadni, akárcsak a vágyakozásaink a fehér karácsony után. Gyermekkoromban (jó tudom, elég régen volt) olyan sok hó esett télen, hogy én egész magas falnak érzékeltem magam körül, ahogy az iskolából baktattunk hazafelé.
Akkoriban nem autóval vitték a gyerekeket suliba, hanem szépen legyalogoltuk azt a három - négy kilométer, és nagyon élveztük az utat. Néha volt olyan tél, hogy gyakorlatilag csak egyemberes utakat tisztítottak ki a hóból és mi mint egy labirintusban találtuk magunkat, ahol viszont lehetett jókat játszani. S bár az Alföldön nem voltak dombok, de azért valami olyanfélét csak összehánytak nekünk és tudtunk kicsit szánkózni, meg persze húztuk is egymást rendesen.


Ma a hóesésben ott volt egy hontalan az egyik kereszteződésben és elnéztem, ahogy kedvesen próbált kommunikálni azzal az autóssal, aki épp pénz nyújtott ki az ablakon. Beleborzongtam a gondolatba, hogy karácsony közeledtével ő bizony nem a fehér, hanem a meleg karácsonyt várhatja inkább, hiszen iszonyat lehet ilyenkor az utcán élni. Nem is értem, hogy bírják. 
Persze az ember sokat kibír, ha muszáj. márpedig sokszor muszáj.

Miközben képet kerestem ehhez a bejegyzéshez, találtam rá az alábbi sorokra, amelynek szerzője maga is hajléktalan, sőt az Otthontalanul blog szerzője, ami nekik és nekünk is szól. Ez tetszik. De hol tudják írni és olvasni? Hmm??

December. Ez már leírva is kinek szép, kinek csak a hideget jelenti.
Számunkra, hajléktalan embereknek többnyire a hideget jelenti. Bár jómagamnak mind a kettőt, mert igaz, hogy hideg van, de néha szép napos az idő, ilyenkor még sétálni is jó s az emberek kedve se olyan komor. Az utcákon sétálva főleg nagyobb tereken már nagy a nyüzsgés, jövés-menés s itt-ott szólnak a zenék. Jólesik egy-egy helyen megállni, hallgatni, nézni az embereket, bár sok hajléktalan ember nem megy a tömeg felé hisz az öltözékük lehet kivetni valót hagy maga után s így már jobban kitűnnek a tömegből s ez által a hatóságoknak is könnyebben feltűnnek. Sajnos sok-sok hajléktalan embernek nincs igazi téli cipője se, így még rosszabb egy-egy nap kint az utcán vizes-átázott-átfagyott lábakkal. Jó lenne, ha itt is működne Magyarországon az, mit az egyik tapasztalati szakértő mesélt, hogy nyugaton (talán Franciaországban) az egyik cipőgyár az olyan cipőket, ami még használható, csak talán nem jól lett varrva vagy a cérna látványos helyen fogyott el stb. odaadják a hajléktalanoknak. Van, hogy havonta 150 párat! S így ott a hajléktalan embereknek mindig évszakhoz megfelelő lábbelijeik vannak. Tudom, ez csak egy kis lépés lenne, de már ez is többet érne, mert talán kevesebb hajléktalan embernek kéne télen amputálni fagyás miatt a végtagját.   

2011. december 20., kedd

Puha mézeskalács receptje

Én már évek óta sütöm ezt a fajta mézeskalácsot és még nem volt rá panasz, remélem most sem lesz. Próbáljátok ki, érdemes.


Hozzávalók:
45 dkg            virágméz,
15 dkg            cukor
5O dkg           vaj
1 kg                 liszt (fele sima, fele rétes)
2 csom.          sütőpor vagy egy kiskanál szódabikarbóna
3 db                tojás
tetszés szerint fűszerek :   fahéj   ( 1-2 zacskóval, ízlés szerint),  szegfűszeg ( 3-5 kiskanállal, ízlés szerint, kakaó ( 2 kiskanál)  (de nem feltétlen szükséges), gyömbér (1 kiskanál) ( de nem feltétlen szükséges)
lehetséges fűszerek még ( én nem szoktam, de egyszer majd kipróbálom) : szegfűbors,ánizs, szárított narancshéj, vagy készen kapható mézeskalácsfűszer


Én így csinálom:

Felmelegítem (nem forralom)  a vajat, mézet, cukrot, fűszereket, majd kihűtöm (fő  az ésszerűség). Ráöntöm a tálban lévő egyebekre és fakanállal összedolgozom.

Lelkesebb mézeskalács készítők ezt a műveletet kézzel végzik. Ilyenkor a tészta reménytelenül a kezükre ragad, szinte levakarhatatlanul. Keserves helyzetükben, tekintetüket az égre emelve  Szent Ambrushoz, a mézeskalácsosok védőszentjéhez fohászkodnak.

2011. december 17., szombat

Elegem lett - Töröltem - Leíratkoztam

Mostanában elég hajtós időszakomat élem (mikor nem) és az olvasatlan e-mail-jeim száma szépen felkúszott a csillagos égbe. Két postafiókot használok, az egyikben 260 fölött, a másikban "csak" 77. olvasatlan levél várakozott, hogy kíváncsi vagyok e rájuk. Hát nem voltam. Csak néhányra, akiknek a neve biztosíték arra, hogy valami értelmeset kapok, vagy legalább valami vicceset.


Persze az én hibám az egész, mert múlhatatlan kíváncsiságom arra ösztökélt, hogy sok hírlevélre feliratkozzam, mert biztos sok jó dologról értesülök majd így. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem a gagyi lenne erősen túlsúlyban, illetve nem akarna MINDENKI MINDENT  nekem ELADNI. Még ezzel sem lenne bajom, ha tudom, hogy ő most nekem eladni akar, mert vagy érdekel vagy nem, vagy vásárolok vagy nem.

De amikor:
  1. szakértői köntösbe bújva áll- és részigazságok  tömkelegét zúdítják rám,
  2. több oldal gagyi elolvasása után jutunk csak a lényeghez,
  3. ha jutunk,
  4. egyre rafináltabb csalikkal próbálnak megfogni,
  5. mikor videóba ágyazott ön tömjénezés megy,
  6. mikor egy 10 perces videót kell megnéznem, hogy 1-2 percnyi lényeget kiszűrjek
  7. vagy olyan állásokat ajánl, ami egyáltalán nem illik bele a profilomba
  8. stb, stb, stb...
Ezek teljesen hülyének néznek? 

Én tudom mi a marketing, meg tudom, hogy szükséges és nyomulni kell, mert akkora a tömeg. De ez már röhejes. Nagy marketing guru és sok más is egyen szabványok szerint megszerkesztett  több oldalas sablonszövegekkel akar engem rábírni, hogy vegyem meg igen jutányos áron a termékét, amiről persze kiderül, hogy felturbózott közepes valami (mert nem akarom azt a három betűs szót használni, ami sz-el kezdődik és r-el végződik).

Vagy elmegyek egy előadásra ami 2 óra utazás + 2,5 óra hülyítés és a végeredmény egy katyvaz, ami persze csak csali, hogy én őt szakértőnek tartsam és vegyem meg a portékáját.

Vagy ugyan ez pepitában: egy egész napos rendezvény, ami nagyon gyenge, de úgy tesznek, mintha a csillagos eget hozták volna le nekünk. S mi legyünk hálásak és persze vásároljunk, vásároljunk, vásároljunk.

Úgy látom egyébként, hogy most a tanácsadóknak megy a legjobban. Ebben az elhúzódó válságban mindenki próbál valami működő jót bevonzani és beépíteni a vállalkozásába. Kér- és fogad el tanácsokat olyanoktól, akik egyre nagyobb számban vannak a piacon és ontják magukból az egyen okosságokat.

Pedig ugye alaptörvény, hogy különbözz másoktól és ne legyél összehasonlítható velük.

Az egyik "kedvencem" az a tanácsadó pár, akik a gazdagodás receptjét ígérve nagyon dizájnos oldalukra vezetik az érdeklődőt, majd fel is iratkoztatják a hírlevelükre (én is), majd a szerencsétlen az 5. levél után kezd gyanút fogni (én is), mert még semmi kézzel fogható értelmes dolog -  sőt még értelmetlen sem - jött még egyik levélben sem, majd a 10-nél, amikor kiderül, hogy szép ruhába öltöztetett MLM-ről van szó, akkor leirakozik erről a szemétről (én is).

Na szóval elegem lett és leiratkoztam egy csomó hírlevélről. Már amelyikről le lehetett, mert volt olyan amiről így elsőre nem is tudtam. Ha majd érdekelnek ezek az infók megkeresem az oldalukat és megnézem a számomra fontosnak tűnő cikkeket és majd meglátjuk.

De a barátaim leveleit boldogan fogadom továbbra is. Róluk nem szeretnék leiratkozni SOHA!!!

2011. december 16., péntek

Egy kis konyházás


A konyházásnak azt hiszem most van ennek itt az ideje. Sürgés -forgás, kellemes illatok, mesteri és csodálatos ízek.
Mindjárt itt a Karácsony, amikor próbálunk  különleges csemegéket is az ünnepi asztalra varázsolni.

2011. december 15., csütörtök

Csináld magad: savanyú káposzta házilag

Én most kezdtem bele a házi savanyúság készítésbe. Egy 5 literes üvegben szépen érik a sárgarépa + fehérrépa + karfiol + hagyma + fokhagyma. Ez volt éppen itthon, de fogok készíteni savanyú káposztát is.

 Egyik legkedvesebb bloggertársam Fakanálforgató tollforgató  útmutatásai alapján biztosan mi is sikert érhetünk el e téren. Nála - többek között - ezeket találod:

 Káposzta savanyítás

Vitamin savanyúság

Almapaprika ecetben 

 

Ezt a receptet  a net-en, találtam ITT, talán ez is jó.

 Csináld magad: savanyú káposzta házilag

  • Nők Lapja Cafe, Karetka Zsófia, 2011. 12. 08.

    A boltokban kapható savanyú káposzta kilója 300–700 forint körüli, ropogósságát sokszor borkén segítségével őrzi meg és nátrium-benzoáttól tartós. Ez így nem mehet tovább!
    Ha szeretnénk, hogy a savanyú káposztánkban a káposztán és a saját ízlésünk szerinti fűszereken kívül más ne legyen, akkor érdemes nekiállni házilag savanyítani. Igazán nem bonyolult, csak egy nagy, 5 literes cserép- vagy üvegedény kell hozzá, és némi türelem.
    Az alaprecept
    Csináld magad: savanyú káposzta házilag Hozzávalók 5 l-es üveg- vagy
    cserépedénnyi savanyú káposztához:
    2 fej tömör, fehér káposzta

    bors

    Opcionális ízesítők:

    2011. december 12., hétfő

    Mai mottó: Az emberi hülyeségről

    Ma hétfő van, esik és úgy tűnik a folytatáshoz ez az idézet illik legjobban

    A világon két  dolog végtelen:  a világegyetem és az emberi hülyeség.
    Bár az elsőben nem vagyok biztos.
    Albert Einstein


    Nyugtatóként

    2011. december 11., vasárnap

    Hazatalálni


    Karácsony közeleg és sokan, nagyon sokan kénytelenek családtól távol, esetleg elhagyatva tölteni ezt az ünnepet. Ma épp azon gondolkodtam a nagy karácsonyi ajándék gyűjtési akciók közepette, hogy mit jelenthet egy szegény családnak vagy egy hontalannak pár kiló liszt, cukor, olaj? Persze maga az élet, a megoldás néhány napra, de azután? 

    Elképzelésem sincs, hiszen itt ülök egy fűtött szobában vacsora után, s a virtuális sztrádán suhanva hol vicces videókat, hol magvas gondolatokat ajánlanak utastársaim, s legfeljebb azt kell eldöntenem, megnézem vagy sem, elolvasom vagy sem.

    Ezalatt sok ezer ember éhezik és fázik körülöttem, szenved vagy meghal, csak én nem érzékelem őket. Bár a szívem mélyén érzem a bánatuk és szeretnék is segíteni, de csak ritkán vagyunk egy dimenzióban. Ha igen, akkor is tehetetlen vagyok, mert a piros lámpánál átadott apró forintok, a gyűjtőkonténerbe bedobált ruhadarabok legfeljebb felszínes hazugságok arról, hogy én milyen rendes vagyok, de igazán nem segít senkin. Kár. 
    Miről jutott mindez eszembe?

     Ezen az oldalon találtam ezeket a kedves sorokat és a filmecskét.  Kívánom, hogy sok csellengő térjen haza ha tud és ha van hová!!
    Fogaddjátok sok szeretettel, a szeretet ünnepének közeledtével ezt a filmet. Sokszor eszetekbe juttatja majd a film: - ha fitalok vagytok, akkor azért, - ha szülők vagytok, akkor azért... ...A SZERETETNÉL NINCS ERŐSEBB KÖTELÉK, MELY A TÜRELEM ÁLTAL TEREMTI MEG GYÜMÖLCSÉT, A CSALÁD SZÁMÁRA. Lelécelsz a szüleidtől. De viszel magaddal valamit .... ...ami egyszer hazahúz. A filmbeli apa jelképezi a szülő igazi szeretetét. Bárhol vagy és akármit is csinálsz .... Lehetsz akár sztriptíztáncosnő, egyszer haza fogsz találni. Tegyétek meg, akik esetleg eltévedtetek, hogy a film által kerüljetek haza az ünnepekre, szerető családotok közé. Boldog készülődést az ünnepekre.


    2011. december 9., péntek

    Ady Endre: Békesség ünnepén

     

    Ady Endre: Békesség ünnepén

    Békesség most tinéktek, emberek.
    Örvendezzél, derék világ,
    Hangozzatok, jámbor legendák,
    Zsolozsmák, bibliák, imák.

    Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
    Bóduljunk tömjénnek szagán!…
    Szép dolog ez!… Így kell csinálni
    Minden karácsony-éjszakán…

    2011. december 1., csütörtök

    DECEMBER 1. – A MAGYAR RÁDIÓZÁS NAPJA

    1925. december 1-jén este 8 órakor indult meg avatóünnepséggel, majd hangversennyel a rendszeres rádiós műsorsugárzás. Erre az eseményre emlékezünk A MAGYAR RÁDIÓZÁS NAPJÁn. Az adóállomás Budapest néven jelentkezett. A megnyitón Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója rádión keresztül, magyar, francia és angol nyelven szólt a rádióhallgatókhoz.



    Márai Sándor: A rádió területenkívüliséget jelent a magyar irodalomnak
    (részlet)
    A rádió eljuttatja az irodalmat az olvasóközönség egy olyan rétegéhez is, amelynek eddig sem módjuk, sem kedvük sem volt megismerkedni vele. Nálunk az írók kasztokban élnek. X. lap előfizetői nem ismerik, vagy csak hallomásból, felületesen tudnak arról az íróról, aki az Y. lap dolgozó munkatársa. A rádió bizonyos területenkívüliséget jelent a magyar irodalomnak. Mindenki találkozhat itt mindenkivel.