DECEMBER 1. – A MAGYAR RÁDIÓZÁS NAPJA

1925. december 1-jén este 8 órakor indult meg avatóünnepséggel, majd hangversennyel a rendszeres rádiós műsorsugárzás. Erre az eseményre emlékezünk A MAGYAR RÁDIÓZÁS NAPJÁn. Az adóállomás Budapest néven jelentkezett. A megnyitón Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója rádión keresztül, magyar, francia és angol nyelven szólt a rádióhallgatókhoz.

Márai Sándor: A rádió területenkívüliséget jelent a magyar irodalomnak

(részlet)

A rádió eljuttatja az irodalmat az olvasóközönség egy olyan rétegéhez is, amelynek eddig sem módjuk, sem kedvük sem volt megismerkedni vele. Nálunk az írók kasztokban élnek. X. lap előfizetői nem ismerik, vagy csak hallomásból, felületesen tudnak arról az íróról, aki az Y. lap dolgozó munkatársa. A rádió bizonyos területenkívüliséget jelent a magyar irodalomnak. Mindenki találkozhat itt mindenkivel.
Az ismerkedés módja, az író hangja, előadásmodora bizonyos bensőséges, meghittebb viszonyba kapcsolják az írót és a közönséget, illetve hallgatóját. A rádió nem csak a népszerűsítésnek kiváló eszköze, hanem személyes kapocs is az író és a közönség között. Talán ezért az a különös láz, ami elfog, ha a mikrofon előtt állok. A magyar közönség számára az „Irodalom” valóságosabb, amióra a rádió közvetíti. Egy vasárnapi előadást sok százezernyi fül fadad be magába , köztük számtalan olyan ember is, akk régebben talán évszámra nem jutottak könyvhöz.

Kosztolányi Dezső: Szavak a rádióról és a távolbalátásról

(részlet)

Barna mahagónidoboz, bűvös szekrény, ékszertartó, zengő kalit, kincseskamra, néha lomtára, papírkosára, szemetesládája, sőt köpőcsészéje mindenféle hangnak, mely a föld és ég között lármáz. Fogom vele az egész világot. Rádióm azonban még hatalmasabb. Az engem fog, aki szintén egy világ vagyok, fog és nem ereszt.

 

Tóth Árpád: Rádió

(részlet)

A rádió kagylóját felveszem, Kint már az utca tele van setéttel, Akár a szívem. Hallga! Muzsika! Valami messzi jazzt üzen az éter.

Milyen vonító, furcsa hangtömeg! Züllött és édes, fájdító és kába, Mintha az alkony minden bánatát Felitta volna a zene magába:

Hörgést, sikolyt, átkot, mint sok lila

És sárga szeszt a részegek a bárban -

Mitől rúgtál be, bolond muzsika,

Míg bolyongtál a fekete határban?

Szabó Lőrinc: Rádiózene a szobában

A zene átmegy a szobán és táncraperdül és forog, az égből permetez alá és a földből felbugyborog,

aztán valamit gondol és

idekuporodik elém

és mint egy kígyóbűvölő,

megül a szoba szőnyegén.

Forrás: 

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_magyar_radiozas_napja

Mikor kezdődött hivatalosan a rádiózás Magyarországon?

Ezen az oldalon is sok érdekes infót találsz a rádiózás őskoráról.