2011. augusztus 12., péntek

Vásárlás

 
 kép helye: http://retronom.hu/index.php?q=node/10943

Ma végre eljutottam a Vásárcsarnokba, de sajnos csak du. Mint tudjuk piacra csak reggel érdemes menni, de nem tudtam másképp megoldani. Sajnos nem vittem magammal a tolika kocsimat, mondván nem veszek olyan sok mindent, de végül is alig tudtam elvonszolni magam a kocsiig.
Legjobban itt szeretek vásárolni zöldségfélét, túrót, libahájat és ilyesmit. Hangulatos az épület, gyönyörűek a pultok és öröm nézni az ámuldozó sok turistát, akik sorra fényképezik a portékát. Én ugyan libamájat és téliszalámit nem szoktam venni, de annyi minden más finomság van itt.
Sajnos most is tapasztaltam, hogy az eladók egy része sportot űz a vevők átveréséből. Manipulálja a mérleget, villámgyorsan tesz-veszi a dolgokat felváltva, vagy kezében tartva teszi rá a mérlegre, nyilván kissé megnyomva azt. Figyeli, hogy a vásárló nézi-e a mérleget, mert akkor még inkább szabad a vásár. Akinél ma zöldbabot, padlizsánt, cukkinit és gombát vettem, minden fentebb felsorolt trükköt elkövetett. 
Máskor biztosan nagyon felhúztam volna magam ezen, de ma szép napom volt, nem akartam elrontani egy ilyen ronda dologgal. Egyszerűen nem volt kedvem harcba szállni az igazamért. Karinthy Ferenc mondása jutott eszembe. Volt egy rokona, aki nagyon pontosan mindenhol kiszámította az fizetendő összegeket és ezért vérre menő vitában állt az egész országgal. Persze így is becsapták. 
Vajon csak a pénzért csinálja? Vagy a másikon való győzelem a motivációja? Esetleg főnöki utasításra kell így cselekedni-e? Vagy egyszerűen szeret másokat átverni?
Nem tudom, de nem is érdekel. Én biztosan nem fogok még egyszer nála vásárolni. Szerencsére a Vásárcsarnokban van még jó sok kereskedő.