2011. augusztus 14., vasárnap

"Kell a barátság"

Nekem három olyan ifjúkori barátnőm van, akikkel nagyon-nagyon ritkán beszélünk, még ritkábban találkozunk. Legalább is eddig. A múltbéli intenzív kapcsolat a gyermekvállalás és a munkahelyi leterheltségek okán hosszú időre megszakadt, de nem felejtettük el egymást. Ha találkozunk gyakorlatilag ugyan ott folytatjuk, ahol előzőleg abbahagytuk. Ez nagyon jó érzés, és tudom, ha bajban lennék bizton számíthatok rájuk, mint ahogy ők is számíthatnak énrám. Mostanában sikerült újra felvenni a barátság fonalát és ha nem is tudunk napi szinten beszélni, azért igyekszünk jobban odafigyelni egymásra.

Ma az egyik barátnőmmel találkoztam és úgy elrepült 3 és fél óra, hogy észre sem vettük. Leültünk egy asztal mellé és csak mondtuk és mondtuk. Nem ettünk, nem ittunk csak egymásra figyeltünk. Ő messze vidéken Kisvárdán él, de egyik gyermeke a közelünkbe költözött így könnyű volt találni egy közeli helyet a találkozásra. Úgymond megváltottuk a világot és ez igen jól esett. Remélem a világ is érzékelte, hogy a mai de. valami különleges volt.
Szerintem a család mellett a barátok jelentik a legnagyobb inspirációt. Vigyázzunk a barátainkra!