2011. november 14., hétfő

Rákóczifalva és Martfű

Kissé megkésve, de végre eljutottunk édesapámmal  e két -számomra oly kedves-  helyiségbe. Meglátogattuk az élő és holt rokonokat, a kedves helyeket. Rákóczifalván édesanyám rokonsága él/élt, s 6-12 éves koromig én is ott cseperedtem. Nagyon meghatározó volt számomra ez a 6 év, mert bár életem nagy részét városon töltöttem, mégis sok vidéki vonás van bennem, illetve szeretem a földet és az azzal kapcsolatos tevékenységeket. Akkoriban  a gyerekek sokat segítettek a szülőknek a ház körüli munkákban, de ezt mindenki normálisnak tartotta és nem járt érte jutalom. 

Főleg nem pénz. Mint ahogy mostanában láttam egy riportban. Ha a három apróság gereblyézett, öntözött, gyomot szedett, akkor kaptak érte fizetséget. Kis kezüket tartva Anya beleszámolta a 100 forintosokat. Elborzadva láttam, ahogy - az egyébként celeb -  szülők, mire "tanítják" csemetéiket. De ez egy másik történet, majd egyszer ennek a témának is nekiveselkedek.