2012. december 25., kedd

A szeretet himnusza

A mai napra mi más kerülhetne erre az oldalra, ha nem  ez a levél? Olvasd el és hallgasd meg! Érdemes!

Pál apostol: a szeretet himnusza

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén
ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok
vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égő áldozatul,
ha szeretet nincs bennem,
mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.

Most megismerésünk csak töredékes,
és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes,
ami töredékes az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkoztam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort,
elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most még csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek mindent,
ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, 
ez a három, de közülük legnagyobb a SZERETET.

(Szent Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13.)

Jávor Pál előadásában

 

 


2012. december 16., vasárnap

Fölszállott a Páva - Döntő

Ma este hihetetlen szép élményben volt részem. Végre láthattam a Fölszállott a Páva tehetségkutató verseny egyik epizódját. Miután a Duna Tv-t nem tudjuk fogni, így az előző részekről sajnos lemaradtam, de a döntőt az M1  is közvetítette. Hála érte.

Tehetséges és lelkes fiatalokat láttam, akiknek nem ciki 2012-ben szeretni hazájuk népzenéjét és tánckultúráját. Sőt, nem csak szeretik, hanem művelik is, ráadásul igen magas színvonalon. Öröm volt nézni, hallgatni valamennyit.

Sokszor megható volt látni, hogy milyen átéléssel tárták elénk a szebbnél szebb dalokat, muzsikát vagy táncokat. Lélekmelengető két órát kaprunk ajándékba, ami nagy kincs manapság.

Jó lenne, ha a mindennapokban is  minél többször találkozhatnánk élő népzenével, néptánccal és nem csak úgy gondolnánk rá, mint múzeumi darabokra.

Jó lenne, ha az iskolában megszerettetnék a kicsikkel szép hagyományainkat és segítenék a nyitott szívű befogadás élményét kibontakoztatni. Nem pedig unalmas, lapos órákon más zenéhez szokott fülű gyermekeinket "elvadítani" még a népzene környékéről is. Tisztelet a kivételnek!

Jó lenne, ha mi magunk is törekednénk művelni magunkat ezen a téren is.

Azt gondolom, hogy aki ezen adások valamelyikét is látta, az kapott egy kis lendületett, hogy ismét felfedezhesse magának ezt a csodálatos világot.

A műsor szerkesztőinek és kivitelezőinek - beleértve a műsorvezetőket is - ezer hála ezért az ízlésesen kivitelezett versenyért, ahol nem volt  politika, nem volt csöpögő, szirupos, magyarkodás, hanem tisztes szakmai hozzáállás és színvonalas közvetítés. Jó volt átérezni, hogy egy tehetséges nemzet tagja lehetek, amelynek ilyen csodásan tehetséges fiataljai vannak. Akik átviszik a szerelmet a túlsó partra is. 

Ha vannak ilyen őrzőink, akkor nagy baj nem lehet.....



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2012. november 25., vasárnap

Boltot nyitottam!! :)

Igaz még kezdetleges és kicsit, még "csak"  virtuálisan létezik, de van! Márikám Boltja a neve és remélem ez a nap egy sikeres vállalkozás kezdete egyben. 

Mint oly sokan én is szeretek "kreatívkodni", azaz mindenféle kencével össze-vissza kenni, tapicskolni, ragasztani különböző felületeket, és remélni, hogy a végeredmény a szemnek valami kellemes látványt fog nyújtani, de legfőképpen a lelkemnek tesz jót. S ha még ez a tárgyiasult tevékenység még másoknak is örömet okoz, az csak az igazi csoda.

Néhányan összeálltunk és két éve alapítottunk egy non-profit szervezetet, amellyel pár napja megtartottuk első karácsonyi vásárunkat is.  A bevétel egy része az egyesület nemes feladatainak kivitelezését hivatott szolgálni. Ezen vásáron néhányan tőlem is vásároltak, ami valami hihetetlen élmény. 

Hiszen ha arra gondolok, hogy általam készített tárgyak -tehát olyan megvalósulások, amelyek azelőtt nem léteztek - most teljesen idegen családok otthonaiban használati- vagy dísztárgyként üzemelnek és szeretve vannak, gyakorlatilag kellemesen hátborzongató érzés. Sőt vásároltak ott külföldi gyerekek is, akik Ukrajnába, Szlovéniába, Szerbiába is elvitték az ÉN tárgyaimat. Hihetetlen.

Kedves Olvasó!
Remélem átérzed örömömet és ha van kedved Te is próbáld ki ezt a foglalatosságot.

S ha tetszettek a tárgyaim, kérlek oszd meg másokkal is ezt az élményt.

Mit gondolok a karácsonyi vásárlási lázról?
Azt hiszem nem vagyok egyedül, ha  elegem van a dömping árukból, az október végén kezdődő monstre akcióktól és a hányingerig játszott mézédes karácsonyi daloktól, amelyek évek óta egyre nagyobb mennyiségben elöntenek bennünket.

 Készíts magad is ajándékot!


Vásárolj kézművestől! 

 

Vásárolj magyar árut!


Miért jó ha tőlem vásárolsz?
Szép és értékes ajándéktárgyakat kapsz elérhető és megfizethető áron. Segíted egy induló vállalkozás alapjait megépíteni. Segítesz egy négytagú család megélhetésében.


Hitvallásom: 
Ne várjuk a csodát, hanem teremtsük meg mi magunk!
Segítsünk magunkon!  Segítsünk másokon!

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzést!



Ha van kedved hallgasd meg ezt a csodás dalt és olvasd el a hozzáfűzésemet + dalszöveget.
Érdemes.

Adele


 Adele Laurie Blue Adkins ismertebb nevén Adele nyolcszoros Grammy-díjas angol énekesnő, zenész-dalszerző. Én még csak most ismerkedem vele, de mondhatom nagyon tetszik amit csinál. 
Érdekes hangja van és tetszik, hogy sallangmentes tiszta dalaival sokszor 
csak egy zongorával támogatva áll ki a tisztelt nagyérdemű elé .

Jó hallgatni. Kár, hogy nem értem amit énekel.
Még jó, hogy itt az internet.







2012. november 15., csütörtök

Már megjelent a második cikk is


Energiatakarékos házépítés a gyakorlatban

Szerző: Tunyogi Bendegúz | 2012-11-15 | téma: Energiatakarékosság
Cimkék:

Mire figyeljünk oda, ha házat építünk?

Energiatakarékossági szempontból az épületekben számos lehetőség rejlik, melyeket a tájékozott tulajdonos könnyűszerrel ki tud aknázni. Ezek nem csak a környezet számára kedvező döntések, hanem az ember pénztárcáját is óvja a felesleges többletkiadásoktól. Napjainkban egyre szélesebb tömegek kezdenek rádöbbeni, hogy a környezettudatosság és a pénzügyi takarékosság között szoros összefüggés áll fenn. A következőkben olyan tanácsokkal kívánunk szolgálni, melyek segítenek abban, hogy egy környezetbarát, és pénzügyi szempontból is előnyös épületet sikerüljön felépíteni.



2012. november 7., szerda

Fiam első cikke

Hát ez is megtörtént! Átesett a tűzkeresztségen az én egyik büszkeségem, a fiam. Megjelent élete első "hivatalos" írása egy online újságban. Nagyon-nagyon büszke vagyok rá! Remélem még sok érdekes írás kerül ki a kezei közül.



A cikk az Energiahír oldalon olvasható, sok egyéb jó kis tartalom mellett.

A szélturbinák és a táj konfliktusa








2012. november 6., kedd

Ilyet se hallottam még!

A Vadgesztenye mint ÖKO mosószer


A mosódióról már régóta hallok, de még nem próbáltam ki, mert valahogy nem volt még merszem hozzá. Erre most itt ez az ötlet. Még hogy vadgesztenye. S mivel éppen van otthon jó pár darab belőle, én bizony kipróbálom. Elsőként felmosószernek. Utána színes ruhával és esetleg majd fehérrel is.




2012. október 30., kedd

Mert dolgunk van itt ezen a Földön



“Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká formálódnak, 
vigyázz a szavaidra, mert tettekké válnak, 
vigyázz a tetteidre, mert szokásoddá lesznek, 
vigyázz a szokásaidra, mert formálják a jellemed, és végül 
vigyázz a jellemedre, mert az határozza meg a sorsod.”



Vörösmarty Mihály:
Gondolatok a könyvtárban
részlet 

"Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk? 

Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből,
S a szellemharcok tiszta súgaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet!
áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!"



2012. október 28., vasárnap

Itt van az ősz újra

Nincs mit tenni, megint itt az ősz. Ennek az évszaknak is megvannak a maga szépségei, csak valahogy rá kellene hangolódni. Talán ebben segíthet megint a Kaláka együttes, akinek az alábbi zenéi újra és újra szívemet melengetik. Most erre van szükségem. Talán másnak is.

Jeszenyin - Kaláka: Aranyos levelek kavarognak 

Kaláka - Messzi út ezüst szalagja - Ég áldjon árva földem - Szergej Jeszenyin 

 Ady Endre - Párizsban járt az ősz

 

Két imádatos rövidke Gryllus Vilmostól

Gryllus Vilmos- őszi falevél 

Gryllus Vilmos - Ősz szele zümmög

 

 kép helye:

2012. augusztus 31., péntek

Egyre jobban szeretem a nyarat!

Régen nagyon utáltam a nyarat és főleg az őszt és a tavaszt kedveltem.  De mostanában, hogy így "fiatalodom" egyre jobban megkedvelem ezt az évszakot. Ráadásul az idő múlásával igencsak fázós lettem, ezért a kánikula nekem elég jó barátom lett. (Lám, még a rossznak is van jó oldala.)



Ezért nézem szomorú szemmel a kertet, amely visszavonhatatlan jeleit mutatja a közelgő ősznek és elmúlásnak. Kedves növényeim visszahúzódnak majd magányukba, elzártságukba és én már most várom a következő tavaszt, mikor újra reménykedni lehet.

Jó volt tapasztalni, ahogy kizöldült minden és harsogó színeivel kibontakozott a kert minden növénye. Szép sorjában beértek a gyümölcsök, én pedig igyekeztem minél többet megmenteni a téli fagyos időkre is. A befőttek szépen szaporodnak már a kamrában. S szerencsére még nincs vége a sornak. Még hátra van szilva és körte, őszibarack és a zöldségek. Újra csinálok házi ételízesítőt, sőt idén már padlizsánt is fogok eltenni, jó sokat, mert nagyon szeretjük.

Bár a reggelek már hűvösek, de még van néhány szép nap, aminek örülök és próbálom mélyen átélni minden percét. Hátha kitart tavaszig!

Kovács Kati - Indián nyár 

Ruttkai Éva & Latinovits Zoltán - Hol van az a nyár

 

2012. június 14., csütörtök

Úti élmények

Ma újra hosszú útra indultam és nagyon szép nap kerekedett belőle. Gyönyörű nyár eleji időben indultam neki az M7-es autópályán a Zalai-dombságnak. Pacsára igyekeztem, ami azért nincs olyan közel.  Nem bántam, mert a kilométerek gyorsan szaladtak el mellettem én meg nagyon élveztem a vezetést egy ilyen szép napon. Még az autópályáról is jól lehetett nézelődni és kezdtem nagyon sajnálni, hogy nem hoztam fényképezőgépet. De majd később ezt még inkább bántam.




2012. május 30., szerda

Vajda János: Nádas tavon

 Ajánlom Szívvel-Szívesen!















Bujtor István előadásában

Nádas tavon
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.

Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.

A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.

Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.

Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.

Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.

Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?

Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?

Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...

Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.

S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?

A levegő meg se lebben,
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:

Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?...

2012. május 6., vasárnap

Születésnap

Amíg az ember fiatal, nagyon örül minden születésnapnak. Tele vágyakozással várja az ajándékokat és a meglepetéseket. Büszke magára és sokszor sietteti is az eseményt, hiszen legtöbbször úgy fogalmaz, hogy 15 éves, pedig még csak két hét telt el a 14. szülinapi buli óta. Különösen igaz ez, ha a bűvös 18 közeledik. Legtöbbünk ilyenkor úgy hiszi, valami nagy, valami fontos történik majd vele és sokszor csalódás a vége, hiszen az egyik nap olyan mint a másik és az utcán sem állítja meg senki, hogy látom Te elmúltál 18, gratulálok.


Amíg az ember fiatal, azt hiszi az élet végtelen és nem érzi, hogy élete homokóráján a a másodpercek rohanva zuhannak alá és soha többé nem pótolhatók, vissza nem fordíthatók. Ilyenkor még nincs jelentősége az idő fogalmának mert csalfa módon úgy hisszük, napjaink száma végtelen. Az elmúlás oly messzinek tűnik, hogy felfoghatatlan, ezért nem is érdemes vele foglalkozni. Pedig sajnos nem így van, de erre csak később jövünk rá. Ha megérjük és megéljük.

Ez a mai nap azért fontos számomra, mert kedves férjemnek, drága gyermekeim édesapjának van ma  születésnapja.Még az ötvenen belül, de már nem sokáig.  Remélem még a századikat is együtt fogjuk ünnepelni!

Ilyenkor az ember másképp éli meg a születésnapját mint fiatalon és máshol vannak a hangsúlyok. Megtanulunk minden napnak örülni és az apró dolgok fontossá vállnak számunkra. Ez így helyes. Halandó sorsunk elöl el nem futhatunk, s talán azzal tesszük a legtöbbet, ha megpróbáljuk a legjobbat kihozni magunkból és életünk lehetőségeiből.

Az öregedés nem a legjobb dolog a világon, de talán ha elfogadjuk, könnyebb túlélni azt.

Márai Sándor csodálatosan fogalmazta meg mi is az öregedés - öregség. Egy korábbi bejegyzésemben ITT már idéztem szép mondatait. Érdemes elolvasni!

 "Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik.
Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben." Folytatás.....


Én az kívánom magamnak és minden halandó embertársamnak, hogy ameddig csak lehet őrizzük meg magunkban a gyermeki játékosságot, hogy sohasem ismerjük ki annyira a világot,hogy kihaljon belőlünk a mindig előrelendítő kíváncsiság és mindig találjunk valami célt,
 amiben hinni tudunk!

2012. április 28., szombat

Egy koncert margójára

A tegnapi koncert élményének leírása holnapra marad, de addig is pár gondolat.

Milyen érdekes, hogy a magyar Wikipédia csak ebben az egy mondatban emlékezik meg erről a gyönyörűséges és csodálatos kis városról, 

 
Brentonico-ról, 

s nekem mennyi de mennyi élményem fűződik e kedves falucskához és az ott élő emberekhez. 
Különösen a Coro Soldanella kórushoz.



2012. április 15., vasárnap

Az élet és élni akar!

A tavasz mindig csodálattal tölt el. A téli álomból újraéledő természet ősi és határtalan ereje, dinamikája egyszerűen bámulatra méltó.  Hosszú hónapok csendje és átfagyott időszaka után az élet mindig és mindig, újra és újra élni akar. A rügy  bomlik, a levél szaporodik és ha olyan szerencsések vagyunk mint most is, hogy kellő mennyiségű eső áztatja a kiszáradt földet, szinte napok alatt zöldbe borul a táj.

Picinyke kertünkbe nagyon jól lehet követni ezt a változást.  Kár, hogy nem tudom kamerával megörökíteni ezt a gyors növekedést. Lehetne ilyen látványos felvételeket készíteni.

A természet évről évre újra építi önmagát és a világot, amit mi emberek sokszor észre sem veszünk. Időnk és energiánk nagy része arra megy el, hogy teljesen értelmetlen és haszontalan dolgokat cselekedjünk.  Sok órát eltöltünk közlekedéssel, munkahelyi csatározással, parttalan vitákkal, árúfelhalmozással. Úgy mond építjük a karrierünk, aminek gyakorlatilag nem sok értelme. Mások életét éljük, nem a magunkét. Meg akarunk felelni, de minek is?

Bár inkább azzal foglalkoznánk, hogy önmagunk újraépítésével szűkebb és tágabb környezetünk hasznos tagjává váljunk és a lehetőségekhez mérten valami maradandót is hátra hagyjunk majd magunk után. Hiszem, hogy mindenki tud tenni hasznos dolgokat, aminek legalább értelme és mások számára is haszna van.

Miközben ezeket a sorokat írom, olyan szerencsés vagyok, hogy kinn a fenyőfákra telepedett, a télen etetett hálás énekesmadarak  csodálatos koncertjét élvezhetem.  Idén feltűnően sokan járnak vissza és örvendeztetnek meg bennünket napjában többször is csodálatos énekükkel. 

Itt most Magyarországon élni nem jó. De félek tőle, lesz ez még rosszabb is.
Ezért csak egyet tehetünk, de azt nagyon: 

" Őrzők, vigyázzatok a strázsán,..."








Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán. 

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyűek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.




(Csak zárójelben merem itt megjegyezni, hogy a videó feltöltőjét nem ismerem, hozzá semmi közöm sincsen, de  a YouTubon található 3 variáció közül ezt pont  azt  fejezi ki, amit szerettem volna, s szavakban nehéz elmondani. 


A József Attila arcán lehúzódó csík az nekem egy hatalmas könnyfolyam, még akkor is ha tudom, hogy egy madártól való. 
S hiszem, hogy példaképeinkkel méltóképpen kellene bánnunk, még akkor is, ha az aktuálpolitika másként gondolja.)

2012. április 6., péntek

Csudaszép, csudajó. Ezt mindenkinek látni kell!

Eddigi életemben még csak egyszer volt szerencsém ellátogatni a Zengővárkonyban található Míves Tojás Gyűjteménybe, de az a nap feledhetetlen volt.  Egy egész busznyi kollégát sikerült fellelkesíteni, akikkel Pécs felé menet megálltunk pár órára a múzeumnál. 




Ma már tudom, ha legközelebb lejutok oda, akkor egy egész napot fogok erre a találkozásra szánni. Megéri. Hiszen a múzeumban található rengeteg szebbnél szebb míves tojások mellett lehetőségünk van sok érdekes programon részt venni, köztük természetesen tojást írni is. A vendéglátó asszonyok szívesen mutatnak meg mindent és segítenek is, ha elakadnánk.



A tájház és a környék is nagyon szép, tehát néhány órát érdemes a szabadban is eltölteni.

A gyűjtemény megálmodója, kivitelezője és tulajdonosa Dr. Nienhaus Rózsa, akit személyesen is van szerencsém ismerni, s mondhatom ritka kivételes ember. Az ő hite és energiája hegyeket tud megmozgatni. Csak csodálni tudom és innen is kívánok neki hosszú, tevékenységekben és jó egészségben gazdag boldog életet!

Az idén 12 éves Tojásmúzeum számtalan programmal is várja a látogatóit, amelyekről  ITT lehet bővebben olvasni.

Az alábbi képek a múzeum honlapjáról valók. Jó gyönyörködést!


Áldott, Békés Ünnepet Mindenkinek!

2012. április 2., hétfő

Kezdjük zenével a hetet

A zene mindenre jó. Örömre-bánatra egyaránt. Legyen az embernek/ember lányának bármilyen kedve, az biztos, hogy a zenében pont azt megtalálja amit  keres, ami pillanatnyi lelkiállapotához passzol és segít túllendülni a bajokon.



Itt van néhány kedvenc:

Gimme Shelter | Playing For Change 

 

Redemption Song | Playing For Change

 

Muzsikás: Bartók: Romanian Folk Dances / with Danubia Orchestra

 

Polgár László - Németh Judit - A kékszakállú herceg vára


 

 

 

2012. március 30., péntek

Szalagos fánk, avagy emlék Mancikának

Volt nekem egy nagyon kedves és mindenki által nagyra becsült és szeretett nagynéném Mancika, aki bár nehéz életet tudhatott maga mögött mégis mindig kedves, szelíd és érdeklődő volt. Sok testi problémája (reuma és egyebek) ellenére is állandóan emberek között volt, szervezett és sokat kirándult. 
Ha jól tudom, több mint 40 évet lehúzott a Martfűi cipőgyárban, amire nagyon büszke volt. Imádta a gyárat és a kollektívát. Azt már csak én teszem hozzá, hogy sajnos a széthullását is látta. Ráadásul a csinos kis lakása ablaka pont a gyár felé néz. Aki járt már Martfűn az tudja, hogy a gyár melletti főút másik oldalán gyönyörű nagy park van. Sőt az utóbbi időkben már szép templomok is. Mancika oda is járt.
Sok mindent tanultam tőle, de ez nem igen érdekli a nagyérdeműt, ezért nem részletezem. Viszont egy érdekes dolgot majd megosztok itt, mert nagyon jellemzőnek és fontosnak tartom. Ez pedig a TOJÁS.

Itt most arról a finom fánkról szeretnék szólni, amit tőle tanultam. Ha valaki viszi a receptet, kérem vigye a nevét is, hogy Mancika emléke így a virtuális világban is megőrződjék. Előre is köszönöm a kedvességeteket!! :)

Szóval. Kezdő háziasszonyként bizony nem mindig sikerült a fánk. Volt olyan eset is, hogy úgy túlkelt és megszívta magát olajjal, hogy emberi fogyasztásra csak tripla adag koleszterincsökkentővel lett volna szabad elfogyasztani, tehát ment az enyészetbe. De mióta eszerint a recept szerint sütőm, MINDIG sikerül, ráadásul nagyon, nagyon finom lesz. Én annyit változtattam a recepten, hogy kicsit megemeltem az adagokat, hiszen legtöbbször ötünkre sütöm. Lesz belőle vagy 80 db 8-9 cm átmérőjű fánkocska.


Szalagos fánk Mancika módra:

Hozzávalók:

1 kk só
10 dkg vaj
0,7 liter tej
5 dkg élesztő
3 tojás sárgája
3 db egész tojás
4 evőkanál cukor
1 kg liszt (finom + rétes)
(amennyit felvesz a tészta, nem szoktam méregetni)

A lisztet elkeverjük a sóval és cukorral, a közepébe ültetjük a tojásokat, majd hozzá adjuk a langyos cukros  tejben megfuttatott élesztőt és a langyos vajat. Nekigyürkőzünk és szép szabályos mozdulatokkal egy erős, széles lapátú fakanál segítségével összeállítjuk a tésztát.  Az elején ne tegyük bele az összes lisztet, hanem kb. csak a 3/4 részét és a többit részletenként szépen dogozzuk hozzá.

Ahogy összeáll a tészta sok-sok buborék és hólyag képződik benne, ez kell majd, hogy könnyű legyen a fánkunk. Akkor jó, ha elválik az edény falától és szép fényesen összeáll. Nem túl puha és nem túl kemény.

(Na szegény kezdő háziasszonyok az ilyen megállapításokkal aztán kinn vannak a vízből. Bár mint mindenhez, a főzéshez is érzék kell. Még szerencse, hogy tapasztalás útján ez fejleszthető.)

Ha ezzel készen vagyunk, szórjuk meg a tetejét egy kevés liszttel és takarjuk le egy tiszta konyharuhával. A kelés gyorsasága a helyiség hőmérsékletétől függ, de szereti ha melegen tartjuk. Hogy gyorsabban keljen én be szoktam tenni egy nagypárna alá. Legalább a kétszeresére kell megkelnie. Ekkor kiborítjuk a nyújtódeszkára és finom mozdulatokkal széthúzzuk kissé, hogy szaggatható magasságú legyen. 

Lisztbe mártott formával kiszaggatjuk és még egy kicsit hagyjuk kelni. Ha sokat sütünk, akkor mire feltesszük a nagy lábast és az olajat melegedni, valamint kiszaggatjuk az összes tésztát, az eleje már kelt is annyit, hogy mehet bele a forró olajba.  A lényeg, hogy mikor felvesszük a tésztát, az alsó részbe az ujjunkkal kis lukat formázzunk a közepébe és úgy tegyük oda sülni a hátával lefelé. Van aki (én is) fedő alatt szokta sütni az első felét, mert akkor magasabbra nő a fánk és ahogy megfordítjuk szép kis fehér szalag keletkezik az oldalán.

Az olaj hőmérséklete nagyon fontos. Ha túl forró, akkor kívül gyorsan megég a tészta, de belül sületlen marad, ha nem elég meleg, akkor úgy megszívja magát, hogy csuda. Szóval mint mindig, marad az arany középút. Mindenki a saját edényéhez és a hőforrás erejéhez kell eltalálnia ezt a pontot. De nem olyan őrdöngős, csak kicsit kísérletezni kell vele. 

Gyakorló háziasszonyok ezt már tudják, a kezdők pedig egy-két finom, finomabb és még finomabb fánk után szintén fogják tudni.

Jó sütögetést! Jelszó: Mancika

2012. március 25., vasárnap

SelyemÁlom - mert megérdemeljük!

Pár napja egy konferencián voltam, ahol a meglepetés kiállító   Mécs-Szilágyi Nóra   és kedves kolléganője volt, akik gyönyörűséges egyedi, kézzel festett selyemkendőket mutattak be a tisztelt nagyérdeműnek. 

Látnotok kellett volna. Hihetetlen szín és formagazdagság mindössze egy négyzetméteren. (ugyanis a szép ívű állvány nagyjából ekkora területet foglalt el). Mutatok pár példát:





De van sok-sok más minta is sokféle színösszeállításban, sőt lehet kérni is. Formát és színt  is választhatunk. Ami tetszik.    Nézzetek  szét náluk:         Silkyway.

Még eddig sohasem ajánlottam itt a blogon egyetlen céget sem, de itt most azért tettem ezt meg, mert tisztelem azokat az alkotókat, akik szuverén egyéniségként járják az útjukat, szépet és hasznosat alkotnak és nem a szerencséjüket vagy a "sültgalambot"  várják ölbe tett kézzel, hanem tesznek, nagyon sokat tesznek is érte.

Akinek volt vagy van vállalkozása, aki írt már blogot és üzemeltet honlapot, az tudja, hogy milyen nehéz a mai időkben talpon maradni, főleg egy olyan egyedi termékkel mint a Nóráé.   Sok sikert kívánok Neki és lelkes csapatának a folytatáshoz.



2012. március 15., csütörtök

Lélekben ünneplek!

1848. március 15.

Kokárdás, szép tavaszi ünnepnap van ma, de én megint csak lélekben ünneplek. Sok sok év óta, már a kokárdát sem tűzöm ki. Pedig szeretett és tisztelt ünnepem ez a nap. Meghatódottsággal gondolok azokra az ezrekre, százezrekre, akik lelkesen és életüket sem féltve álltak ki egy csodálatos ügyért és tettek is érte. Hittek valamiben és összefogtak.

Nincs hova menni és nincs miért. Mint minden ebben az országban átpolitizálódott oda és vissza többször is. A forradalom csak ürügy, hogy az aktuálpolitika saját céljaira formálja az ünnepet és magát dicsérve, a másikat szidva újra és újra bebizonyítsa híveinek, hogy ő az egyetlen megoldás, ő az ír a bajra.

Ez baj. Ez nagy baj. Az élet színes és hiszem, hogy az összefogás tud csak igazi békét és boldogságot hozni egy ország népének. A kérdés csak az, hogy mikor jövünk rá erre és nem lesz-e késő?

Én sajnos a felejtős emberek táborába tartozom. Életem sok eseménye a múlt ködébe vész és nem mindig emlékszem dolgokra amik velem estek meg. Ez van. Ezért évtizedek óta naplót vezetek, talán így sikerül megőriznem valamit az akkori pillanatokból.

Egy apró momentumra viszont nagyon élénken emlékszem.  Életem első külföldi útja Bulgáriába vezetett a barátnőmmel. 1979-et írtunk. Túl az érettségin nagy felszabadulást éreztünk és öröm volt Várna és Neszebár utcáit koptatni. Egy hét után barátnőm hazajött és én egyedül mentem át Szófiába, ami egy gyönyörű város. Rengeteg park és érdekes épület. Nagyon-nagyon tetszett. S rengeteg gyönyörű ortodox templom. Aki teheti nézze meg ezt a várost. Na de vissza a történethez:

Egyik nap bementem a Szent Nedelja katedrálisba, ahol épp mise ment és én lenyűgözve bámultam az ikonosztázt és figyeltem a szertartást. Mikor is egy ponton az emberek megfogták egymás kezét és imádkoztak. Egy néni hozzám is oda jött, mondott valamit, de persze nem tudtunk kommunikálni csak kézzel lábbal, de ő megfogta a kezem és kaptam tőle egy almát is, és tovább mormolt valamit. Én -bár nem értettem semmit az egészből - mégis úgy éreztem, hogy egy pillanatra része lettem egy közösségnek, hogy része vagyok az univerzumnak és semmi baj nem érhet. Jó érzés volt.

Az alábbi szép vers nekem Dinnyés József hangján elevenedik meg ITT , akitől még a hetvenes évek derekán hallottam először ezt a dalt. Most még aktuálisabb mint akkor volt.

Utassy József: Hurrá

Szaladj, ha akarod látni, fuss!
Kitört a fák forradalma!
Szaval a száműzött Március!
Jégkirályt lincsel a Tarna!

Március! Március! Március!
Lángok a barackfaágon!
Láng, lobogó lila láng! Fiúk,
dobjuk rá a nagykabátom!

Március, gyönyörű március!
Szeretlek százezer éve!
Ki merne utadba állni?! Fuss!
Március, szerelmem: érj be!

S nagyon ide kívánkozik két kedvenc Petőfi versem is. Még gyermekkoromban olvasta nekünk többször is édesapám és ennek a pillanatnak az emléke is élénken él bennem. Valahogy akkor megéreztem, hogy az életben nagy döntések várnak ránk és ezek a versek - amit inkább egynek érzek -  nagyon költőien fogja meg ezt a kényszert.

 A kutyák dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.
Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

Pest, 1847. január

          
A farkasok dala

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
 A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
 Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Pest, 1847. január


2012. február 25., szombat

Őszapó csapatban

A tél közeledtével idén is kihelyeztem a szokásos madárgolyókat a kerti fákra. S mint rendesen, a hideg beköszöntével megjelentek a madarak is, hogy elcsipegessék a finomságokat. Nem tudom miért, de most a kékcinkék nincsenek olyan számosan, mint például tavaly. Viszont a verebek tömegével járulnak az ingyenkonyhára. Hangos csiviteléssel veszik körül a diófát, amelynek ágairól három ebédlőasztal is kelletti magát. Egyszerre akár hárman is megpróbálkoznak felcsimpaszkodni egy-egy golyóra, bár ennek általában verekedés a vége.

Van két aranyos vörösbegy is aki meglátogat bennünket, de őket nem látom olyan gyakran mint a verebeket. Ráadásul ők hátrányos helyzetűek, mert tartósan nem tudnak megkapaszkodni a golyókon, jobbára csak a lehullott magvakat tudják felcsipegetni. Sohasem láttam őket együtt. Mindig külön jönnek. Az egyik kerekebb, a másik vékonyabb forma. Nagyon félénk madarak és a verebek sajnos elriasztják őket, sőt el is zavarják. ITT meghallgathatod az énekét. S mint látható, szereti a vajat is.
Viszont idén láttunk először őszapókat az etetőnél. Rögtön többet is, mert általában 4-5 madárka együttesen vándorolja végig a helyszíneket. Ők viszont kordában tartják a verebeket, akik megszeppenve nézik tisztes távolból a lakmározó csapatat. Ők szép békésen, ugyan akkor nagyon óvatosan csipegetnek.  Akár ketten is függeszkednek egyszerre. Mindig van egy őr is, aki az egyik ágról figyelve jelez a többieknek. De az őr szerepe folyamatosan cserélődik, így mindenki tud enni. Ez elég igazságos rendszernek tűnik.
Nagyon szép kis madarak, kedves hangjuk van, de nekem a farok tolluk tetszik a legjobban, ami a testük méretéhez képest nagyon hosszú. De gondolom ki van ez találva miért.
ITT egy nagyon jó kis videó látható róluk közelről hanggal együtt. 


kép helye:

A téli madáretetésről sok hasznos információt megtudhatunk a 

honlapján ITT

2012. február 5., vasárnap

Londoni mozaik

 A héten öt napra kiszakadtam a magyar valóságból és a mindennapok mókuskerekéből. Huszonhat év után nagy örömmel mentem "londonországba", ahol újra nagyon jól éreztem magam. 

Malév géppel indultunk és a Gatwick repülőtérre érkeztünk, amely igencsak kinőtte magát és szép számmal ontotta az embertömeget magából. Innen egy gyors és halk vonattal a Gatwick express-el mentünk át a Viktória pályaudvarra, ahol a következő köszöntő tábla fogadott.


Innen metróval mentünk át a Paddington pályaudvarra. London tömegközlekedése nagyon jól szervezett és igazán könnyű vele bárhová gyorsan eljutni.

2012. január 29., vasárnap

Öt nap England

Hétfőn korán reggel indulunk Cardiffba, ahol céges tréningen veszünk részt. Kíváncsi vagyok, mert eddig csak egyszer jutottam el a Szigetországba és már annak is több mint 26 éve.
Londont imádom, Walesben még nem jártam, a tengert viszont megint látni fogom. Szóval sok élmény vár rám. Képes úti beszámoló egy hét múlva.

2012. január 28., szombat

A blogolás szépségeiről

Gyakorlatilag alig 5 hónapja indítottam ezt a blogot, de sohasem gondoltam volna, hogy ennyi örömet okoz majd ez a fajta "naplózás".

Ami elém kerül és valamiért érdekes az felkerül a blogra, bár elmaradásaim is vannak jócskán . De bízom benne, hogy a lényeg mégis csak megjelenik a sorok között.

Ez alatt az öt hónap alatt sokat tanultam az internetes megjelenésről, amelynek jó példája a karácsonyi blogom, amely messze  túlteljesítette  minden elvárásomat. Az elején napi 30-50 látogató tisztelet meg a jelenlétével, de ahogy egyre tudatosabban kezdtem SEO-ni és linket- mély linket  építeni Facebook-ozni és Youtubon megjelenni,  napról napra több és több látogatóm lett. A csúcsidőszakban napi 2000 látogató is megfordult ezen az oldalon és teljesen ámulatba estem a tömeges érdeklődés láttán. Még ma is - több mint egy hónappal az ünnep után vannak látogatók az oldalon, akik a kreatív ajándékok elkészítéséhez keresnek ötleteket. 

A Találjanak meg az Angyalok! egyszerű kis bejegyzés viszi a pálmát a maga több mint 2.200 megtekintésével. 


Itt a Szívvel-Szívesen blogban is ért nagy meglepetés. Ez a blog ugyanis nincs sehol SEO-zva, linkelve, hirdetve. Egyedül a Facebook oldalamra  szoktam kitenni, gondolván a barátaim és ismerőseim megnézegetik néha, de a valóság az, hogy a látogatók fő sodra nem innen jön. A Google.hu adja a látogatók 50 %-t. 

S most jön az a tény, amiért ez a bejegyzés egyáltalán megszületett. (Remélem van még itt olvasó) 

Ugyanis a leglátogatottabb oldalak azok lettek, amelyek csak úgy mellékesen  születtek. De örülök, hogy így történt. 

A legkeresettebb és leglátogatottabb bejegyzés a  fő vonalba egyáltalán nem tartozó, de ugyanakkor a nagyon szeretett madárkákról szólt . Cinege, cinege aranyos pintyőke 

A második helyezett a a közalkalmazotti lét árnyoldalához tartozó bérviszonyokra utaló pár soros híradás volt egy közalkalmazotti bértábla fotójával kísérve. 

Hihetetlen, de gyakorlatilag ez a két vezető téma minden nap.

 S ami a legfurcsább, hogy sokan, nagyon sokan a beszúrt képeken keresztül találnak az oldalra. Ez is érdekes, hiszen amikor képet választ az ember nem a látogató, hanem a saját pillanatnyi állapota és érzései alapján választ képet.  

Nagy büszkeségemre a harmadik helyezett a nem is oly rég feltett saját készítésű Puha mézeskalács receptje lett. 

Már csak egy hiányérzetem van. A megjegyzések. 

Kedves Látogató! 

Kérlek ha van egy perced, kommentelj, mert nagyon jól esne a visszajelzés, hogy mi tetszik és mi nem. Így néha olyan, mintha üres térben mozognék, de nem, hiszen sokan visszatértek ide és olvasgattok.  Előre is köszönöm!! :))





2012. január 22., vasárnap

7 milliárdan

Mostanában kevés időm volt blogozásra ezért jó két hónap késéssel írok erről a témáról, ami nagyon fontos és egy nagy mérföldkő.  Ésszel elképzelni nem is lehet, hogy mit jelent ez a szám - 7 milliárd, de a HVG fotósorozatából képet kaphatunk róla. Nézd meg itt!

Egy  jó cikket olvashatsz ebben a témában ITT 

Egy jó videó a  National Geographic Magazinból

ITT megtudhatod -nagy valószínűséggel- hányadiknak születtél 
ebből a 7 milliárdból.
Ráadásul a számláló csak pörög és pörög.

Jó tudni, így mindjárt más :))

A világ egyik felén az a gond, hogy túl sokan vannak egy területen, a világ másik felén pedig az, hogy fogy és öregszik a lakosság. Míg Ázsia és Afrika népessége rohamosan nő, addig Észak-Amerika és Európa lakóinak száma egyre fogy és a bevándorlók nélkül pl. a német gazdaság is bajban lenne. Persze ugyanakkor van szép számban munkanélküliség is, amiért részben a bevándorlókat hibáztatják. Szóval nem egyszerű kérdés ez.


Hogy mi lesz ennek a vége és hová jut az emberiség, azt hiszem még csak részben sem tudjuk elképzelni. Majd 100-150 év vagy 1000 év múlva visszanézve, vajon mi lesz a véleménye az akkori homo sapiensnek rólunk és korunkról. Átkozni vagy dicsérni fog-e?

Az emberek azt hiszik, hogy minden a fejük fölött dől el és mi kisemberek nem is tehetünk semmit. Pedig nem így van. Minden egyes nap, minden döntésünkkel befolyásoljuk szűkebb és tágabb világunk döntéseit. 

Ha a boltban a közelben megtermelt magyar árút veszem, akkor itthon teremtek munkahelyet és a környezetet is védem a szállítási távolság lerövidítésével. Ráadásul nem kell például zölden leszedett és mesterségesen időre érlelt zöldséget-gyümölcsöt fogyasztanom.

Ha a mindennapi munkámban, tetteimben, kommunikációmban pontos, szorgalmas, kitartó és segítőkész vagyok, akkor megkönnyítem a körülöttem élők életét is, ők pedig az enyémet. Így kevesebb frusztráció és stressz, ugyanakkor  nagyobb hatékonyság, több elégedettség és örömtelibb életünk lenne. Kár, hogy ez most az álom kategóriába tartozó elképzelés.

Ha nem szemetelek, ha szelektíven gyűjtöm a hulladékot, ha tudatosan vásárolok és próbálom a fogyasztói társadalom extrém ajánlatait elkerülni, már sokat tettem az élhetőbb Földért.

Hiszem, hogy mikro környezetünkben mi magunk is sokat tehetünk az élhető világért és a fenntartható fejlődésért. Ha van ilyen. Csak hozzáállás kérdése.  A sok kicsiből pedig lehet a nagy. Akár egy élhetőbb Magyarország is. 

Most olyan rossz kedvű és kiábrándult mindenki, hogy talán itt az ideje felismernünk azt, amit Garas és Kern már jó ideje megtett. 

Sőt, már Minarik is hirdette: