2013. május 26., vasárnap

Végre drótszamáron újra

A hosszú tél után már nagyon vártam, hogy újra drótszamarazhassak, illetve biciklizhessek, szóval használhassam a lábtekerészeti tova löködömöt, tehát végre újra kerékpározhassak. Bár az időjárás már korábban  megengedte volna, hogy erre sor kerüljön, de az időbeosztásom csak most engedélyezte számomra.
Egy vasárnap este végre azt mondtam magunknak, hogy nincs tovább időhúzás és indulás de nagyon!! Nem is bántam meg. Suhanni a szélben, hallgatni a madarakat és motorzúgás nélkül élvezni a táj szépségét, nagyon is megéri a fáradságot.
A környék csendes utcácskái után irány a Duna part. Jó magas volt a vízállás, érdekes fények játszottak a vízen és az áramlásokat most nagyon jól meg lehetett figyelni. Ha sokáig nézte az ember érdekes élményben lehetett része. 
A partról nézve a kissé távoli Mo-on vonuló kamionok sora olyan viccesnek tűnt és ha beleláttunk volna a beljesükbe, fogadom rengeteg felesleges dolgot találtunk volna. Vajon az ember miért veszi egyre jobban körül magát teljesen értelmetlen és felesleges dolgokkal. Ha nagyanyám házára gondolok,ott semmi nem volt felesleges, mindennek volt értelme és haszna. Most meg?