2013. június 2., vasárnap

Inspiráció a hétköznapokra.

Mostanában nem sűrűn használom a FB közösségi oldalt, mert nagyon elegem van abból, hogy sok-sok felesleges dologgal "szemetelik" sokan tele. A játék felkérésektől egyenesen ideges leszek. Látom, hogy van 4-5 hozzászólás, azt hiszem valaki valami értelmeset akar velem közölni de nem, egy újabb mittudoménmilyen  vacakra küldenek felkérést. Nem is értem mit kellene ilyenkor csinálnom, de nem mehetek rá minden egyes játék oldalára és tilthatom ki őket, mert egyre másra újabb és újabb, lehetetlen nevű "játékok" jelennek meg.

De ma két olyan kedves videóra bukkantam amit szeretnék veletek megosztani, mert nekem feldobta a napomat és talán más is akad, aki továbbgondolva a történeteket valami értelmes megállapításra jut belőle, pl:
  • a barátság nagy dolog és az sem baj (sőt), ha nem embertársainktól kapjuk
  • az egészségünk, az életünk és a világ rendje/békéje gyakran csak egy "tollpihe" egyensúlyán múlik

  Christian the Lion

 Történet az oroszlánról, aki több évvel a vadonba visszahelyezését követően felismeri gyermekkora két barátját, akik saját otthonukban nevelték.

ez a hosszabb verzió  

 

  Miyoko Shida - Rigolo

Csodálatos megnyugtató zenével kísért kápráztató előadás. 

Bárcsak mi is így tudnánk egyensúlyozni a mindennapokban.


2013. június 1., szombat

A boldogság hozzállás kérdése (is)

Tegnapi friss történet:

Volt egy kicsi jó hír és egy nagy jó hír.  Péntek késő délután 2,5 év szenvedései után megérkezett a kicsi jó hír.

Az Egyik nagyon örült neki, a Másik egyáltalán nem örült neki, mert a másfél éve húzódó nagyon jó hírt várta. Csalódott. A kis jó hírre csak a problémák jutottak az eszébe, amit még át kell majd hidalni, hogy a kis jó hír teljesen beérjen. Míg a nagy jó hírre még várni kell. És szomorú volt. Ő úgy feküdt le, hogy bosszús volt. 

Míg az Egyik nagyon boldog volt mert 2,5 év munkája gyümölcsét látta beérni. Már csak egy kevés apró munka maradt és célba érhetett. Boldogan hajtotta álomra a fejét. Tudta, hogy egyszer a nagy jó hír is meg fog érkezni csak idő kérdése. És akkor megint nagyon boldog lesz. 

Míg a Másik akkor is boldogtalan lesz, mert a most nagy jó hír addigra a következő nagy jó hír miatt visszaminősül kis jó hírré, aminek megint nem tud majd örülni és csak a problémákat látja majd.

Hát így megy ez napról napra. Hogy minek tudsz örülni az RAJTAD múlik. Döntés kérdése. 

Látjuk és sokan beszámoltak róla, hogy a szegény emberek között sokkal több a boldog, mint a boldogtalan. Önmagában a tárgyak birtoklása senkit nem tesz boldoggá, mert ha megszerzi a hőn áhított újabb valamit, már a következőn töri a fejét. Vannak aki szerint ez viszi előbbre a világot. Biztos ez? Biztosan sokan ismerik ezt a történetet:

Egy gazdag üzletember egy kis halászfaluban nyaral. A tenger partján üldögélve látja, hogy egy helybéli halász kis csónakján reggel kievez a nyílt vízre, délben visszatér néhány hallal a hálójában, megebédel, és azután csak üldögél a parton napnyugtáig. A gazdag üzletember egyik nap megszólítja: – Mondd, miért nem evezel be messzebb, miért nem dolgozol többet? – Minek? – kérdi az halász. – Mert akkor több halat foghatnál. – És? – Ha több halat fognál, maradna eladnivalód. – És? – Ha eladnád a fölösleget, lenne pénzed. – És? – A pénzen vehetnél egy nagyobb csónakot. – S akkor mi történne? – A nagyobb csónakkal még messzebbre mehetnél, és még több lenne a zsákmány. – És utána? – A pénzen, amit a sok halért kapnál, felvehetnél egy alkalmazottat. – No de minek? – kérdezi a halász. – Ha lenne egy alkalmazottad, akkor már csak délelőtt kellene dolgoznod, és csak ülnél a parton egész délután. – Hiszen most is éppen ezt csinálom.


Persze értelmezés kérdése kinek miről szól ez a történet. Én azokkal értek egyet, akiknek arról, hogy a boldogság RAJTAD múlik, hogy  mikor/mitől vagy boldog.

Madách Imre: Az ember tragédiája

Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!

/az Úr az utolsó (tizenötödik) színben/

 

Jobb ha észrevesszük, hogy az élet rövid és tele van küzdelemmel. Azt a kevés boldog pillanatot, amely adatik nekünk kell észrevennünk és teljes lélekkel átélnünk. Rajtunk múlik, hogy megállunk-e a forgatagban és átengedjük magunkat a boldogság érzésének. Ha kicsi, ha nagy, a miénk,............ha hagyjuk.