2015. április 6., hétfő

Éled a kert.

Idén sajnos nem készült kép  krókuszokról, pedig igen szépek voltak. De szerencsére van miben gyönyörködni most is.


Mandulafa virágzás


Sajnos az ő nevét nem tudom. 


Itt valahogy nem akar megerősödni a kék jácint, de nekem így is szép.



A csalán több helyen is felütötte a fejét. Kár, hogy nem szeretem a teáját, pedig nagyon egészséges. És még bio permetezére is használható.


Készül már kifelé a pünkösdi rózsa is.

A levendulának ez volt az első tele kint, elég jól átvészelte.


Még csak gyengécskék a nefelejcsek, de lesz még ebből hatalmas bokor is. Leszedni nem érdemes, mert vázában nem virít csak nagyon rövid ideig.

A minden kertben megtalálható nárcisz kedves kis virág és tényleg a tavasz jelképe.


Kék ibolyával tele van a kert, de ez a különleges, árvácskára hasonlító ibolya csak 1-2 helyen van. Csuda szép.


Egy kis társulás.


Összesen ez a 4 szál fehér jácint van, de remélem szépen elszaporodnak majd.


Levelesedik már a citromfű is, hamarosan lehet majd friss teát inni belőle.

A végére egy virág nevű fiatal leány csodás énekével búcsúzom

Kacsó Hanga Borbála

másik gyönyörűség


kép forrása

2015. április 5., vasárnap

Tavasz a fennsíkon II.


A védett fennsíkon védettek a növények is. 








Tavasz a fennsíkon

Ez az április tényleg nagyon bolondos, vagy esik az eső, a hó, vagy süt a nap. Pár napja jártam Egerben és az úton, majd ott is kaptam a nyakamba viharos szelet, hóesést, havas esőt, esőt, szikrázó napsütésben záport, szivárványt és néha kedves kis napsütést.

Szóval igazán változatos nap volt, nem panaszkodhatom.

A mai séta a fennsíkon már jóval kellemesebb volt. Szélben volt részünk bővel, de mivel jól felöltöztünk, ez nem jelentett gondot. Na de lássuk a képeket.


A levendula még nem sokat mutat magából, de csak ki kell várni az idejét!




Szép felhőkben nem volt hiány.

A pacsirták hozták szokásos formájukat és egymással versengve mondták a magukét:
Mezei pacsirta

közelebbről


Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Mezei_pacsirta













"Határbeli szobra Diósdnak nincs. (A község teljes területe belterület.) Azonban közvetlen a területhatár mellett északi irányban, a Diótörő út és Viharvédő utca találkozásánál látható a Szent Család-szobor, amelyet a diósdi őslakosság előszeretettel látogatott, sőt ápolt. Megkapóan szép a műtárgy mindhárom alakja. Említést érdemel a talapzatán látható véset is.
A szobor keletkezésének története egy később leírt szájhagyomány szerint a következő. Az 1850-es évek közepén történt, hogy az akkor még meglehetősen cserjés, bokros területen egy házaspár hazafelé tartott, amikor rablók közeledtek feléjük. A házaspárnak sikerült a sűrű bozótban megmenekülnie. Sértetlenül hazaértek. Hálából emeltették megmenekülésük helyére a szobrot. Állítólag valamelyik pince laza mészkövéből faragta ki ismeretlen alkotója. Felállíttatott 1852 évben."

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Az_en_diosdom/pages/007_szakralis_es_vilagi.htm