Letölthető könyvek

Találtam egy oldalt, ahol ingyenesen lehet könyveket letölteni.  Jogilag nem tudom lehet-e egy blogra is feltölteni ilyen máshonnan letöltött anyagot, ezért inkább azt választom, hogy ajánlok figyelmetekbe néhány jó könyvet és ide másolom a linket, ahol elérhető. Aki akarja letölti és úgy olvassa, aki nem az akár könyv formájában is elérheti. 

Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről

Első emlékem onnan származik, amikor annak idején irodalom órán tanultunk, hogy Gizi néni (Nyugodjon békében!) milyen átszellemült arccal mesélt róla. Főleg az előszóban írottakról regélt sokat. Mint mondta, nincs senki, aki a pusztát és az alföldi tájat úgy letudná írni mint Móra. 18 évesen az ember még nem érett egy ilyen könyvre. Én sem tudtam vele akkor mit kezdeni. Később láttam a filmet, ami nagyon szíven ütött. Bihari József nekem különösen kedves színészem. Olyan egyszerű volt, hogy az hihetetlen, mégis mindent tudott. A hangja pedig páratlan volt. Az Árvácskában és ebben a filmben is nagyot alkotott. Görbe János is csodálatosan játszott.
Most nem régiben újra olvastam a könyvet és alig tudtam letenni. Nekem az utolsó oldal a legütősebb.

Azt is el kell mondjam, hogy bár maga a történet ugyan nem, de a körülmények a legtöbb parasztcsaládra igazak voltak abban a korban. Az én dédszüleim falusi emberként ugyan ebben a szörnyű világban éltek. Harcoltak a mindennapi betevőért egy életen át, nevelték a sok gyermeket, akik közül többen meg sem érték a felnőtt kort, reggeltől estig robotoltak még sem volt semmijük, csak az a kis föld. Amin ugyan megtermeltek ezt-azt, de jól sohasem laktak. A tanulási lehetőség kiváltság volt és ritka. Volt, hogy 7 gyerekre 1-2 pár cipő jutott télen. Igaz máskor is mezítláb jártak. A férfiak háborúba mentek s volt aki visszajött, volt aki nem.

A mostani fogyasztói társadalom legtöbb tagja már azt sem tudja mi baja van jó dolgában, de ne felejtsük el, ebben az országban 80-100 évvel ezelőtt is még milliók éltek úgy, ahogy a könyv szereplői is. (Most a városi szegény emberről nem beszélek. Bár hozzá teszem, sok tekintetben most sem állunk sokkal jobban, de legalább kevesebben éheznek.)

Regisztráció után Itt le lehet ingyenesen letölteni a könyvet.
Itt is olvasható.
Sőt Itt is.

Szinopszis

A háború a falvak életét is feldúlta. A férfiak távollétében a földeken az asszonyok és az öregek végeztek minden munkát. Az orosz hadifogságból hazatért Ferenc a szomszéd tanyán találja meg a kisfiát, akit édesanyja halála óta a férfi földije és katonatársa, Rókus családja nevelt. Most tőle tudják meg a szomorú hírt: együtt szöktek meg a fogságból, de Rókus útközben meghalt. Ferenc és Rókus özvegye, Etel lassan, szemérmes tartózkodással összemelegszenek. Boldogságuk azonban nem lehet tartós, mert a férfi szörnyű titkot őriz a szívében.

 rendező Szőts István
író Móra Ferenc
forgatókönyvíró Szőts István
operatőr Makay Árpád , Hegyi Barnabás
vágó Morell Mihály
zene Polgár Tibor

Szereplők

Ferenc Görbe János
Etel Szellay Alice
Messzi Gyurka Bánhidi László
Öreg Bihari József
Szüle Simon Marcsa

        
                                                                Bihari József                                                   A kép helye

                                                Görbe János, Szellay Alice                                       A kép helye


Ezen az oldalon találtam ezt a rövid elemzést.




2004. május 7. - filmhu 
 
Szőts István már első játékfilmje, az 1942-es Velencei Filmfesztiválon jelentős nemzetközi sikert arató Emberek a havason után filmet akart készíteni Móra Ferenc 1927-ben írt Ének a búzamezőkről című regényéből. A mű az első világháborúnak az egyszerű emberek életére gyakorolt tragikus hatásait mutatta be két család összefonódó történetében.
Szőts képzeletét minden bizonnyal felgyújtották az álmokkal, sejtelmes látomásokkal átszőtt mű képi megjelenítésében rejlő lehetőségek, de a történetet 1943-ban a háború, a férfi nélkül maradt családok létküzdelmei is aktuálissá tették. Az itthoniak a regény hőseihez hasonlóan szorongtak az apák, férjek, fiak miatt, akikről sokszor azt sem lehetett tudni, meghaltak-e vagy hadifogságban sínylődnek. Ám a rendező ragaszkodása a regény egyik kulcsjelenetéhez akkor eldöntötte a film sorsát.

A háború befejezését követően további jelentésárnyalatok kerültek előtérbe: a földosztás a parasztokban megerősítette a reményt, hogy sok szenvedés után, évszázados álmaikat beteljesítve kezdhetik újra az életet. De a magyar faluban élő orosz hadifogoly és az orosz hadifogságból hazatért magyar paraszt “kézfogását” nemcsak a Szovjetunióval hadban álló Horthy-rendszer, hanem az orosz katonákat felszabadítóként ünneplő népi demokrácia sem kívánta látni. Az előbbi “politikai”, az utóbbi “erkölcsi” okokra hivatkozott (a magyar asszony és az orosz katona viszonyára a szovjet csapatok bevonulásakor történt tragédiák után jobb volt nem emlékeztetni). Szőts azonban dolgozni akart. Az 1947-ben forgatott balladisztikus filmbe a regény gerincét alkotó bűn és bűnhődés motívumot sűrítette. A sorsok alakulását a természet örök körforgásába ágyazta. Míg azonban Móránál a háborút közvetlenül elszenvedő nemzedék minden tagja elpusztul, Szőts életben hagyja a főszereplő Ferencet. Paradox módon a film éppen ettől válik súlyosabbá, hisz keletkezése idején a túlélők többsége hasonló fizikai és lelki terhek alatt, nem pedig – ahogy az egyén szenvedéseiről hallani sem akaró ideológusok harsogták – soha nem látott szabadságban élt és dolgozott. A Szovjetunióból hazatérő hadifoglyokat sem sokat szenvedett katonaként fogadták, hanem a csatlósállam bűnös zsoldosaiként több évtizedes hallgatásra ítélték őket. Mivel Szőts hű maradt a múlt egyéni tragédiákkal terhes történelmi igazságához, 1948-ban, a kommunista hatalomátvétel után reakciósnak, klerikálisnak és narodnyik szemléletűnek bélyegezték, a filmet pedig három évtizedre dobozba zárták.

Szerző: Pintér Judit